.
Az elmúlt évtized során nagymértékben megváltozott az orvos-beteg kapcsolat. A felek egyenrangú partnerként vesznek részt a gyógyító folyamatban, ami azt jelenti, hogy a betegek és az orvosok mellérendelt viszonyban vannak, és a beteg önrendelkezési jogát mindig mindenben tiszteletben kell tartani. A betegek önrendelkezési jogukat azonban csak úgy tudják gyakorolni, ha tájékozottak a betegségüket és a gyógyításukat illetően. Az új kapcsolatrendszer kialakításában nagy szerep jut a kezelőorvosoknak, akik a beteg adott betegségével, illetve egészségi állapotával kapcsolatos vizsgálati és terápiás tervet meghatározzák, továbbá ezek keretében a beavatkozásokat végzik, tehát a beteg gyógykezeléséért felelősséggel tartoznak.
Tekintsük át az egészségügyi dolgozók, orvosok kötelezettségeit.
A hivatás alappillére az ellátási kötelezettség.
Az ellátás kötelező sürgős szükség esetén, a területi ellátási kötelezettség körében valamint akkor, ha a beteg hozzá fordul. Természetesen az orvos e kötelezettségének szakmai kompetenciájának és felkészültségének megfelelően, tehát a tőle elvárható módon tud eleget tenni. Az ellátási kötelezettség keretében az orvos a rendelkezésére álló eszközöktől függően elsősegélyt nyújthat, a beteget megvizsgálja, esetenként megfelelő feltételekkel rendelkező orvoshoz, vagy egészségügyi szolgáltatóhoz irányítja. A beteg vizsgálata folyamán a kezelőorvos figyelembe veszi a beteg által elmondott valamennyi panaszt, a régebbi betegségeket, a gyógyulásra kiható egyéni körülményeket.
Életmentés esetén természetesen nincs idő az előzmények ilyen részletes feltárására. Az ellátás folyamatossága érdekében az egészségügyben helyettesítési, ügyeleti és készenléti rendszert szerveznek.
A bevezetőben már említettük, hogy a gyógyító ellátás során az orvos és a beteg mellérendelt viszonyban áll egymással. Ebben a kapcsolatban a szakmai tudással kétségtelenül az orvos rendelkezik, tehát jogában áll, hogy az adott időpontban tudományosan elfogadott vizsgálati és terápiás módszerek közül, szabadon válassza meg azt, amit a betegnél alkalmazni fog. Azonban ez a szabadság nem korlátlan. Az orvosi módszerek megválasztásának szabadsága elsősorban a beteg tájékoztatáson alapuló hozzájárulásától függ. Ezen kívül az orvosnak figyelemmel kell lenni a hatályos jogszabályokra is. Csak olyan beavatkozást végezhet, amely általa, illetve az ellátásban közreműködő személyek által is ismert és gyakorolt, és a beavatkozás tárgyi és személyi feltételei adottak. Minden esetben mérlegelnie kell, hogy a beavatkozás kockázata milyen fokú, és csak azt a beavatkozást végezheti, amelynek kockázata kisebb, mint a beavatkozás elmaradásának a kockázata, és ennek a kockázatnak a vállalására alapos ok legyen.
A kezelőorvos a gyógyítás folyamán más orvost vagy egyéb szakképesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozót a beteg vizsgálatára, illetve gyógykezelésében való közreműködésre kérhet fel, és konzíliumot hívhat össze.
Az orvos az egészségügyi ellátást bizonyos esetekben meg is tagadhatja.
Melyek ezek az esetek? A hozzá forduló beteg vizsgálatát a betegellátásban közvetlenül közreműködő orvos megtagadhatja, ha ebben más beteg ellátásának azonnali szükségessége miatt akadályoztatva van, vagy a beteghez fűződő személyes kapcsolata miatt, azonban a beteget ilyen esetben más orvoshoz kell irányítania.
A beteg vizsgálatát és további ellátását megtagadhatja az orvos, ha erre saját egészségi állapota vagy egyéb gátló körülmény következtében fizikailag alkalmatlan.
Az orvos a beteg ellátását csak a vizsgálatát követően tagadhatja meg, amennyiben a vizsgálat alapján megállapítja, hogy a beteg egészségi állapota orvosi ellátást nem igényel, vagy a beutaló orvos által javasolt avagy a beteg által kért kezelés szakmailag nem indokolt, vagy a szükséges ellátás nyújtásához az egészségügyi szolgáltatónál nincsenek meg a személyi, illetve tárgyi feltételek, és ezért a beteget beutalja az ellátásra szakmailag illetékes egészségügyi szolgáltatóhoz, vagy a beteg állapota nem igényel azonnali beavatkozást és a vizsgálatot végző orvos a beteget későbbi időpontra visszarendeli.
Amennyiben a beutaló orvos által javasolt vagy a beteg által kért ellátás jogszabályba vagy szakmai szabályba ütközik, az orvos az ellátást megtagadja.
Az orvos a beteg ellátását akkor is megtagadhatja, ha az adott ellátás erkölcsi felfogásával, lelkiismereti vagy vallási meggyőződésével ellenkezik, vagy a beteg együttműködési kötelezettségét a gyógykezelés során súlyosan megsérti, avagy az orvossal szemben a beteg sértő vagy fenyegető magatartást tanúsít, kivéve, ha e magatartását betegsége okozza. Megtagadhatja a beteg ellátását akkor is, ha a beteg magatartása saját életét vagy testi épségét veszélyezteti.
Minden esetben célszerű azonban az orvosnak figyelemmel lenni arra, hogy a beteg állapotát károsan ne befolyásolja, és minden alkalommal irányítsa a beteget másik orvoshoz, vagy javasolja neki, hogy saját érdekében forduljon másik orvoshoz.
Tájékoztatási kötelezettség
A kezelőorvos a beteg állapota által indokolt rendszerességgel, a tőle elvárható ismereteknek megfelelően és legjobb tudása szerint tájékoztatja a beteget annak egészségi állapotáról. A beteg tehát jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körű tájékoztatásra, és ez a tájékoztatás az orvos számára kötelezettség.
Az orvos köteles részletes tájékoztatást adni a beteg egészségi állapotáról, beleértve ennek orvosi megítélését is, a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról, a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól, a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett időpontjairól, döntési jogáról a javasolt vizsgálatok, beavatkozások tekintetében, a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekről, az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről, a további ellátásokról, valamint a javasolt életmódról. A folyamatos tájékoztatás során az orvos informálja a beteget az egyes vizsgálatok, beavatkozások elvégzését követően azok eredményéről, esetleges sikertelenségről, illetve a várttól eltérő eredményről és annak okairól.
Az orvos a beteg tájékoztatása során a beteg kérdéseire válaszol.
Amennyiben a beteg cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes, a kezelőorvos az egészségügyi törvény szerinti hozzátartozókat, vagy meghatalmazott személyeket tájékoztatja, ugyanakkor a betegnek is joga van a korának és pszichés állapotának megfelelő tájékoztatáshoz.
Az orvosnak a beteg számára érthető módon kell tájékoztatást adni, figyelemmel életkorára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára, e tekintetben megfogalmazott kívánságára, valamint arra, hogy a tájékoztatáshoz szükség esetén és lehetőség szerint tolmácsot vagy jeltolmácsot is biztosítsanak.
A cselekvőképes beteg a tájékoztatásáról lemondhat, kivéve, ha betegsége természetét ismernie kell ahhoz, hogy mások egészségét ne veszélyeztesse.
A szóbeli tájékoztatás nem helyettesíthető az előre elkészített általános ismertető segédanyagok átadásával.
A kezelőorvos a beteg tájékoztatását körültekintően, szükség szerint fokozatosan, a beteg állapotára és körülményeire tekintettel végzi.
A beteg tájékoztatása során kiemelt figyelmet kell fordítani a kezelés általánosan ismert, jelentős mellékhatásaira, az esetleges szövődményekre és a beavatkozások lehetséges következményeire, azok előfordulási gyakoriságára. Meg kell győződni arról, hogy a beteg a tájékoztatást megértette, továbbá szükség esetén gondoskodni kell a tájékoztatott lelki gondozásáról.
A beteg jogainak érvényesítése
Az egészségügyi szolgáltató, a háziorvos, a szakrendelő, a kórház, a klinika köteles a beteget - egészségi állapotától függően - a felvételekor, illetőleg az ellátás előtt tájékoztatni a betegjogokról, azok érvényesítésének lehetőségeiről, illetve az intézmény házirendjéről.
A beteg panaszainak kivizsgálása az egészségügyi szolgáltató feladata
Ha a beteg az egészségügyi ellátással kapcsolatban az egészségügyi szolgáltatónál, illetve fenntartójánál panaszt tesz, az egészségügyi szolgáltató, illetve a fenntartó köteles a panaszt kivizsgálni, és ennek eredményéről a beteget 10 munkanapon belül írásban tájékoztatni. A panaszjog gyakorlása nem érinti a betegnek azon jogát, hogy a panasz kivizsgálása érdekében más szervekhez forduljon. Erre a körülményre a szolgáltató köteles a beteg figyelmét felhívni.
A betegjogi képviselő
A betegjogi képviselő ellátja a betegek törvényben meghatározott jogainak védelmét, és segíti őket e jogaik megismerésében és érvényesítésében.
Az egészségügyi ellátó, az orvos köteles tájékoztatni a beteget arról, hogy hogyan veheti fel a kapcsolatot a beteg a betegjogi képviselővel.
Fontos tudni a betegeknek a humánbiológiai kutatások, gyógyszer kipróbálások esetén követendő szabályok lényegéről.
A kutatásban résztvevő személyt (beteget vagy egészséges önkéntest) a kutatásba való beleegyezését megelőzően szóban és írásban tájékoztatni kell az alábbiakról:
Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások, (művi megtermékenyítés), az embriókkal és ivarsejtekkel végzett kutatások, a művi meddővé tétel szabályairól
A beavatkozás megkezdését megelőzően a beavatkozást végző orvos, illetőleg orvos - csoport tagja az egyidejűleg személyesen megjelent kérelmezőket az adott esetben elvégezhető reprodukciós eljárásról szóban és írásban tájékoztatja.
A tájékoztatásnak ki kell terjednie különösen
A beteget, valamint a beavatkozásban közvetlenül részt nem vevő házastársat, élettársat is kötelező tájékoztatni
Szerv, szövet eltávolítása élő személy testéből
Az egészségügyi ellátást végzőknek tájékoztatást kell adni a betegek részére a szerv és szövetkivétel lehetőségéről, módjáról, segíteni kell őket az eljárásban.
Élő személy testéből más személy testébe történő átültetés céljára csak a következő szerveket, szöveteket szabad eltávolítani:
Szervet, illetve szövetet csak cselekvőképes személy adományozhat.
Szervet cselekvőképes személy is csak abban az esetben adományozhat, ha az adományozó a befogadó személynek
Kivételesen a fentiek hiánya esetén is sor kerülhet szerv adományozására. Ebben az esetben az adományozó és a befogadó együttes kérelmét a kórházi etikai bizottság vizsgálja meg. A kórházi etikai bizottság akkor járul hozzá a szervkivételhez, ha meggyőződött róla, hogy az adományozó és a befogadó között szoros érzelmi kapcsolat áll fenn és az adományozás ellenérték nélkül, valamint kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztéstől mentesen történt.
Csontvelő, illetve haemopoetikus őssejt vagy más regenerálódó szövet eltávolítására kizárólag a hozzátartozó testébe való átültetés céljából kiskorú személy testéből is sor kerülhet. Ebben az esetben a törvényes képviselő beleegyezése a kórházi etikai bizottság jóváhagyásával válik érvényessé. A kórházi etikai bizottság döntésének meghozatalakor lehetőség szerint a kiskorú személyt is meghallgatja, és meggyőződik arról, hogy a kiskorú a beavatkozásnak kényszertől, fenyegetéstől, megtévesztéstől mentesen veti alá magát.
Szerv- szövetkivétel, - átültetés halottból
A magyar társadalomnak ismernie kell azt a lehetőséget, hogy beteg embertársaikon hogyan lehet segíteni a halottból származó szerv illetve szövet átültetésével. A maradandó fogyatékossággal és súlyos egészségromlással élő személyek esetében a normális életvitelhez hasonló körülmények, és általános egészségi állapot javulás biztosítható például vese, máj, szív vagy esetleg csont, szaruhártya átültetés után. Ezeket a szerveket, szöveteket halottakból lehet eltávolítani akkor, ha az elhunyt életében ez ellen nem tett tiltakozó nyilatkozatot.
Halottból szerv, illetve szövet eltávolítására átültetés céljából Tiltakozó nyilatkozatot a cselekvőképes személy írásban, (közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban) vagy - amennyiben írásbeli nyilatkozatot egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tudna tenni - kezelőorvosánál szóban tehet. Korlátozottan cselekvőképes személy tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is tehet. A cselekvőképtelen személy helyett tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselője tehet.
A kezelőorvos a szerv, illetve szövet eltávolítására rendelkezésre álló időn belül köteles meggyőződni arról, hogy az elhunytnál maradt-e tiltakozó nyilatkozat. Tiltakozó nyilatkozat hiánya estén a kegyeleti jogok, valamint a vonatkozó szakmai szabályok maximális betartása mellett adott a lehetőség, hogy humánus célokra szövetet vagy szervet távolítsanak el halottakból.
Az orvos dokumentációs kötelezettsége
A beteg vizsgálatával és gyógykezelésével kapcsolatos adatokat az egészségügyi dokumentáció tartalmazza. Az egészségügyi dokumentációt úgy kell vezetni, hogy az a valóságnak megfelelően tükrözze az ellátás folyamatát.
Az egészségügyi dokumentációban fel kell tüntetni a beteg személyazonosító adatait, cselekvőképes beteg esetén az értesítendő személy, kiskorú, illetve gondnokság alatt álló beteg esetében a törvényes képviselő nevét, lakcímét, elérhetőségét, a kórelőzményt, a kórtörténetet, az első vizsgálat eredményét, a diagnózist és a gyógykezelési tervet megalapozó vizsgálati eredményeket, a vizsgálatok elvégzésének időpontját, az ellátást indokoló betegség megnevezését, a kialakulásának alapjául szolgáló betegséget, a kísérőbetegségeket és szövődményeket, egyéb, az ellátást közvetlenül nem indokoló betegség, illetve a kockázati tényezők megnevezését, az elvégzett beavatkozások idejét és azok eredményét, a gyógyszeres és egyéb terápiát, annak eredményét, a beteg gyógyszer-túlérzékenységére vonatkozó adatokat, a bejegyzést tévő egészségügyi dolgozó nevét és a bejegyzés időpontját, a betegnek, illetőleg tájékoztatásra jogosult más személynek nyújtott tájékoztatás tartalmának rögzítését, a beleegyezés, illetve visszautasítás tényét, valamint ezek időpontját, minden olyan egyéb adatot és tényt, amely a beteg gyógyulására befolyással lehet.
A beteg a róla vezetett egészségügyi dokumentációba betekinthet és kérésére az egészségügyi ellátó a dokumentációról fénymásolatot köteles adni.
Az egészségügyi dokumentáció részeként meg kell őrizni 50 évig az egyes vizsgálatokról készült leleteket, a gyógykezelés és a konzílium során keletkezett iratokat, az ápolási dokumentációt, a képalkotó diagnosztikus eljárások felvételeit, valamint a beteg testéből kivett szövetmintákat, 30 évig a zárójelentéseket, tehát ezen időtartam alatt ezekhez a dokumentumokhoz hozzá lehet jutni.
Több résztevékenységből álló, összefüggő ellátási folyamat végén vagy fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátást követően írásbeli összefoglaló jelentést (zárójelentést) kell készíteni, és azt a betegnek át kell adni.
Az orvosi hivatás esküjének értelmében, valamint az adatvédelmi szabályoknak megfelelően az orvosokat illetve minden más személyt köt a titoktartási kötelezettség.
Az egészségügyi dolgozót, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személyt minden, a beteg egészségi állapotával kapcsolatos, valamint az egészségügyi szolgáltatás nyújtása során tudomására jutott adat és egyéb tény vonatkozásában, időbeli korlátozás nélkül titoktartási kötelezettség terhel, függetlenül attól, hogy az adatokat közvetlenül a betegtől, vizsgálata vagy gyógykezelése során, illetve közvetetten az egészségügyi dokumentációból vagy bármely más módon ismerte meg.
A titoktartási kötelezettség nem vonatkozik arra esetre, ha ez alól a beteg felmentést adott vagy jogszabály az adat szolgáltatásának kötelezettségét írja elő.
Az egészségügyi dolgozók védelme
Az egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy közfeladatot ellátó személynek minősül a látlelet kiadása, a keresőképesség, illetve a munkaképesség-csökkenés mértékének elbírálása, a munka-, illetve pályaalkalmasság elbírálása, az egészségügyi alkalmassághoz kötött engedélyek kiadására irányuló eljárásban végzett vizsgálatok, az egyéb egészségügyi, egészségbiztosítási vagy szociális ellátásra való jogosultság megállapítására irányuló eljárásban végzett vizsgálatok, a kötelező népegészségügyi intézkedések ellátása, a hatóság megkeresésére vagy megrendelésére végzett vizsgálat, illetve beavatkozás, az ügyeleti szolgálat, illetve sürgősségi ellátás során mindezekkel összefüggésben.
A szakmai fejlődéshez való jog és kötelezettség
Az egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy jogosult és köteles szakmai ismereteinek - a tudomány mindenkori állásával, fejlődésével összhangban történő - folyamatos továbbfejlesztésére.
Természetesen ezen jogok és kötelezettségek finanszírozására a szabályok nem térnek ki, így a legtöbb esetben az anyagi háttér nem adott a kötelezettségek teljesítéséhez, valamint a jogok gyakorlásához.
Az egészségügy teljes körű alulfinanszírozottságának következményeként rövid időn belül az egész rendszer összeomlása várható.
Dr. jur. Dr. med. Polecsák Mária