.
SZÓSZÓLÓ Alapítvány
Budapest

 Dr. Somfai Balázs

A kiskorú (beteg) gyermek képviselete

 

I. A cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes gyermek jogait a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) rendelkezései és a Családjogi törvény (Csjt.) vonatkozó szabályai - a gyermek jogairól szóló New Yorki Egyezmény szellemében - tartalmazzák.

Jogrendszerünk szerint jogi értelemben vett elhagyott gyermek nincs, a kiskorúnak feltétlen joga, hogy érdekeinek védelméről gondoskodjanak. A gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll. (Csjt. 70. §) Ha a szülők nem élnek, ismeretlenek, a felügyelet ellátásában akadályozottak, vagy arra képtelenek, úgy erre alkalmas más személy (gyám, családbafogadó szülő) látja el a gyermek érdekében a jogok és kötelességek gyakorlását. A szülői felügyelet általában az anyai, illetve az apai státuszból ered, de létrejöhet hatósági aktus (örökbefogadás) alapján, bírósági döntés (apaság bírói megállapítása) következtében is.

Csjt. 71. § (2) bekezdése tartalmazza a szülői felügyelet részjogosítványait.

E részjogosítványok jelentik:

- A Ptk. 12 §-a szerint kiskorú a 18 éven aluli gyermek. Cselekvőképtelen az a kiskorú gyermek, aki a 14 életévét még nem töltötte be. E kiskorú nyilatkozata semmis, nevében törvényes képviselője (szülő, gyám) jár el.

- A Csjt. 86 §-a értelmében a szülői felügyeletet gyakorló szülő joga és kötelessége, hogy kiskorú gyermekét mind személyi, mind vagyoni ügyekben képviselje. A szülő e képviseleti joga alapján a kiskorú gyermeke helyett és nevében jogügyleteket létesít és jognyilatkozatot tesz, a jogügyeleteihez és jognyilatkozataihoz hozzájárul, vagy azokat jóváhagyja.

II. A szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülőket a képviselet joga is együttesen illeti meg. Ez esetben elvben csak a szülők közös nyilatkozata, illetve harmadik személyek által mindkét szülő irányában tett jognyilatkozat alkalmas a gyermeket érintő joghatások létrehozására. Jogunk lehetővé teszi azt is, hogy a kiskorú gyermeket jogosító vagy kötelező nyilatkozatot az egyik szülő is joghatályosan megtegye.

A gyermek törvényes képviselete a szülőnek nem csupán joga, de kötelessége is. Ebből következik, hogy ezt a jogot másra átruházni vagy gyakorlásáról lemondani nem lehet. Egyes ügyekben azonban a szülők nemcsak egymásnak adhatnak meghatalmazást, hanem harmadik személynek is például ügyvédnek arra, hogy a gyermek nevében pert kezdeményezzen. (Csiky-Filó: tankönyv 264. old.)

A szülők törvényes képviseleti joga nem terjed ki egyformán a gyermek minden személyi és vagyoni ügyére. E tekintetben a következő korlátozások állanak fenn:

  1. bizonyos jognyilatkozatok képviseletet egyáltalán nem tűrnek és így, azokat a szülő a gyermek nevében képviselet jogán nem eszközölheti,
  2. meghatározott ügyletekben nem elegendő a szülők nyilatkozata, az ügylet érvényességéhez a gyámhivatal jóváhagyására is szükség van,
  3. A korlátozottan cselekvőképes és cselekvőképtelen feltétlenül érvénytelen nyilatkozatai,
  4. meghatározott ügyekben a kiskorú gyermeket – a törvényben megjelölt kizáró ok vagy a gyámhivatal rendelkezése folytán – nem a szülő, hanem arra kijelölt más személy (eseti gondnok) képviseli.

1/1.) A korlátozottan cselekvőképes gyermek meghatározott ügyekben törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is eljárhat:

(3) bek. a, b, c, d, pont).

1/2.) A gyermek személyes nyilatkozatai. Egyes legszemélyesebb jellegű jognyilatkozatokat a kiskorú gyermek csak személyesen tehet, ezekben az ügyekben törvényes képviselet nem lehetséges:

A jogirodalomban nincs egységes álláspont a tekintetben, hogy a korlátozottan cselekvőképes személy által gyermeke örökbeadásához szükséges hozzájáruló nyilatkozathoz a szülő (törvényes képviselő) meghallgatása, vagy hozzájárulása szükséges e. Továbbá titkos örökbefogadás esetén a személyesen tett lemondó nyilatkozathoz a szülőnek hozzá kell járulnia vagy elégséges a meghallgatása.

2.1) A törvényes képviselő jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatkozat:

- a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személy tartására,

- a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személy örökösödési jogviszony alapján megillető jogra vagy kötelezettségre,

- a külön jogszabályban meghatározott összeget meghaladó értékű vagyontárgyra vonatkozik.

Bírósági vagy közjegyzői határozattal elbírált jognyilatkozat érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges. (Ptk. 19. § (1), (2) bek.)

2.2) A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. évi Kormány rendelet a gyámhivatal jóváhagyásához kötött jognyilatkozatokat tételesen sorolja fel, így a:

- gyermek tartására,

- a gyermeket örökösödési jogviszony alapján megillető jogra vagy kötelezettségre,

- a gyermeket megillető örökség visszautasítására,

- a gyermek által kötött tartási vagy életjáradéki szerződésre,

- a gyermek tulajdonában lévő ingatlan vagy ingatlan tulajdoni hányad elidegenítésére, megterhelésére vagy közös tulajdon megszüntetésére, továbbá – haszonélvezeti jog kivételével – vagyoni értékű joggal vagy végrehajtással terhelt ingatlan megszerzésére, értékhatártól függetlenül,

- a gyermek lakásbérleti szerződésének közös megegyezéssel történő megszüntetésére vagy lakáscseréjéhez történő hozzájárulás megszerzésére,

- gyermek személyes tulajdon szokásos tárgyait meghaladó mértékű ingó és készpénz vagyonát érintő jogügyletre,

- a gyermek tulajdonában álló ingatlanon vagy ingatlan tulajdoni hányadán az építtető részére tulajdonszerzést jelentő építési, épületbővítési vagy más értéknövelő beruházás engedélyezésére,

- a gyermek vagyonának közcélra történő felajánlására,

- a gyermek részére ígért vagy adott ajándék visszautasítására,

vonatkozó jognyilatkozatok a gyámhivatal jóváhagyásával érvényesek (Gyer. 25. § (1) bek.).

Valamint a családi jogállás megállapítására irányuló pereknél a cselekvőképtelen jogosult helyett - a gyámhivatal hozzájárulásával - a törvényes képviselő léphet fel (Csjt. 44. § (3) bek).

3/1.) Feltétlenül érvénytelen nyilatkozatok: A korlátozottan cselekvőképes és cselekvőképtelen személy még a gyámhatóság jóváhagyásával sem tehet érvényesen olyan jognyilatkozatot, amellyel ajándékoz, idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül felelőséget vállal, vagy amellyel jogokról ellenérték nélkül lemond. (Ptk. 20. § (1) bek.)

4.1) Szülő érdekeltségénél fogva kizárt a gyermek képviseletében való eljárásból:

- a szülő nem képviselheti gyermekét olyan ügyben, amelyben ő maga vagy házastársa, egyenes ági rokona, avagy az ő törvényes képviselete alatt álló más személy a gyermekkel szemben ellenérdekű félként szerepel, vagy amelynek tárgya a gyermek családi jogállásának megállapítása. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a gyermek örökbefogadásával kapcsolatos nyilatkozatra, továbbá nem akadályozza, hogy a szülő a nála elhelyezett gyermek tartása iránt a másik szülő ellen indított eljárásban gyermekét képviselje.(Csjt. 87. § (1) bek.),

- a Ptk. 225. § (1) bekezdése szerint ha a szülő, gyám vagy gondnok akár jogszabály vagy gyámhatósági rendelkezés folytán, akár érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el, a gyámhatóság eseti gondnokot rendel. Eseti gondnokot kell kirendelni akkor is,

- ha sürgősen kell intézkedni, és a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személynek nincs törvényes képviselője, vagy annak személye nem állapítható meg,

- ha az ismeretlen, távollevő vagy ügyeinek vitelében egyébként akadályozott személy jogainak megóvása érdekében szükséges.

Az eseti gondnok az ügyben olyan jogkörrel jár el , mint a gyám illetőleg a gondnok.

A szülői felügyeletet gyakorló szülő, a gyám és a gondnok jogköre nem terjed ki azokra az ügyekre, amelyeknek ellátására eseti gondnokot rendeltek.

4/2.) A szülő képviseleti joga nem terjed ki a gyermek olyan vagyonával kapcsolatos ügyekre, amely vagyon nem tartozik a kezelése alá. Az a szülő, akinek vagyonkezelői joga nincs, vagyoni ügyekben gyermekét nem képviselheti (Csjt. 86. § (2). bek.)

4/3.) Gyámhivatal szülőtől a képviseletet konkrét ügyekre nézve elvonhatja:

- a gyámhatóság egyes vagyoni ügyekre vagy az ügyek meghatározott csoportjára nézve a szülőtől a törvényes képviselet jogát megvonhatja, ha attól lehet tartani, hogy a szülő a képviseletet nem a gyermek érdekének megfelelően gyakorolná. (Csjt. 87. § (2) bek.)

III. A gyermek meghallgatása. A Csjt. 1995. évi módosításakor került a Csjt.-be a 71. § (1) bekezdés második mondataként: “A szülőknek biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük az őt érintő döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson. A gyermek véleményét - korára, érettségére figyelemmel - tekintetbe kell venni. “Ez a szabályozás összhangban áll a Gyermek Jogairól 1989-ben New-Yorkban elfogadott Egyezmény (1991. évi LXIV. törvény) 12. cikkével.

A teljes hatályú apai elismerés és az örökbefogadás során a 14. életév betöltése után kell a gyermeket meghallgatni, illetve véleménye nem mellőzhető. 1995. óta a gyermek elhelyezésénél is figyelembe kell venni a 14. életévét betöltött gyermek nyilatkozatát. Ebben a korban már el tudja dönteni, hogy melyik szülőjénél kíván élni. Előfordulhat mégis olyan eset, hogy a gyermek nem tudja felmérni valós érdekét, az önálló döntés veszélyhelyzetet idézhet elő, így ilyen esetekben a bíróság mellőzheti a gyermek által választott elhelyezést.

Az 1997. évi Gyermekvédelmi törvény óta a gyámügyi eljárásban meg kell hallgatni a szülőt, a törvényes képviselőt, gondozót, a korlátozottan cselekvőképes személyt, és az ítélőképessége birtokában lévő cselekvőképtelen gyermeket. (Gyvt. 128. §).

A Csjt. 74. §-a ugyancsak szélesíti a meghallgatási kötelezettséget az 1995. évi módosítás óta. Közvetlen meghallgatás mellőzése esetén pszichológus szakértő bevonásával kell a meghallgatást eszközölni.

A Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló hágai szerződés (1986. évi 14. tvr.) 13. Cikk b) pontja szerint az igazságügyi vagy államigazgatási szerv akkor is megtagadhatja a gyermek visszavitelének elrendelését, ha úgy látja, hogy a gyermek ellenzi a visszavitelét és elérte már az érettségnek azt a fokát amikor nézetei már számításba veendők.

A bíróság, a gyámhivatal előtti meghallgatás sok esetben komoly megterhelést jelent a gyermek számára. Ezért a gyermek sorsával foglalkozók felelőssége, hogy eldöntsék mikor, milyen ügyben indokolt a gyermek személyes részvétele, meghallgatása, vagy mikor szükséges szakértő útján véleményét megismerni.

IV. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény a cselekvőképességet kizáró és a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett nagykorú valamint az életkora miatt cselekvőképtelen illetve korlátozottan cselekvőképes gyermekre vonatkozóan mind az egészségügyi beavatkozás jogát mind a beavatkozás megtagadásához való jogot differenciálás nélkül együtt szabályozza.

A törvény II. Fejezete a betegek jogait és kötelezettségeit sorolja fel.

 1.) Az ellátás visszautasításának jogát cselekvőképes nagykorú esetében a törvény 20 § (1) (2) (3) (4) (5) bekezdése tartalmazza az alábbiak szerint:

A cselekvőképes beteget - a (2)-(3) bekezdésekben foglaltakra tekintettel, illetőleg a (6) bekezdésben foglalt eset kivételével - megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve, ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné.

A beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében utasíthat vissza. Ez utóbbi esetben a visszautasítást az egészségügyi dokumentációban rögzíteni kell, amelyet a tanúk aláírásukkal hitelesítenek. (20 § (2) bek.)

A betegség természetes lefolyását lehetővé téve az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására csak abban az esetben van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül - megfelelő egészségügyi ellátás mellett is - halálhoz vezet és gyógyíthatatlan. Az életfenntartó, illetve életmentő beavatkozás visszautasítása a (2) bekezdés szerinti alaki előírások betartásával történhet. (20 § (3) bek.)

A (3) bekezdés szerinti visszautasítás csak akkor érvényes, ha egy háromtagú orvosi bizottság a beteget megvizsgálja és egybehangzóan, írásban nyilatkozik arról, hogy a beteg döntését annak következményei tudatában hozta meg, illetve, hogy a (3) bekezdés szerinti feltételek fennállnak, továbbá a beteg az orvosi bizottság nyilatkozatát követő 3. napon - két tanú előtt - ismételten kinyilvánítja a visszautasításra irányuló szándékát. Amennyiben a beteg nem járul hozzá az orvosi bizottság vizsgálatához, a kezelés visszautasítására vonatkozó nyilatkozata nem vehető figyelembe.

A (4) bekezdés szerinti bizottság tagjai a beteg kezelőorvosa, egy - a beteg gyógykezelésében részt nem vevő -, a betegség jellegének megfelelő szakorvos, valamint egy pszichiáter szakorvos.

2.) A visszautasítás kiskorúak – gondnokoltak - esetén. A cselekvőképtelen és korlátozottan cselekvőképes beteg esetén a 20. § (2) bekezdése szerinti ellátás nem utasítható vissza. (21 § (1) bek.)

Amennyiben cselekvőképtelen és korlátozottan cselekvőképes beteg esetén a 20. § (3) bekezdése szerinti ellátás visszautasítására kerül sor, az egészségügyi szolgáltató keresetet indít a beleegyezés bíróság általi pótlása iránt. A kezelőorvos a bíróság jogerős határozatának meghozataláig köteles a beteg egészségi állapota által indokolt ellátások megtételére.

Közvetlen életveszély esetén a szükséges beavatkozások elvégzéséhez bírósági nyilatkozatpótlásra nincs szükség. (21 § (2) bek.) A kezelőorvos a (2) bekezdésben foglalt kötelezettsége teljesítése érdekében - szükség esetén - igénybe veheti a rendőrhatóság közreműködését.

A (2) bekezdésben meghatározott nyilatkozat pótlására irányuló eljárás során a bíróság nemperes eljárásban soron kívül jár el. Az eljárás tárgyi költségmentes. Ha e törvényből, illetve az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a bírósági eljárásban a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény szabályait kell megfelelően alkalmazni.

Álláspontom szerint a cselekvőképtelen és korlátozottan cselekvőképes beteg esetében amennyiben szülő, gyám vagy gondnok részéről a 20. § (3) bekezdése szerinti ellátás visszautasításra kerülne célszerű lenne eseti gondnok kirendelése nyilatkozattétel céljából

A bíróságok nyilatkozat pótlása iránti eljárása mellett az eseti gondok kirendelését indokolhatja a bíróságok tehermentesítése valamint az egészségügyi ellátás sürgőssége.

Az eseti gondok abban az ügyben, amelyben kirendelték, ugyanúgy képviseli a gondokoltat, minta szülő, a gyám és a gondnok.

 Pécs, 2002. december. 05.

Dr. Somfai Balázs
családjogász

E-mail:somfai@ajk.pte.hu

backlap elejére homehome nyitólap e-mailhomeforwardglobe backvissza forwardelőre