.
dr. Fábián Titusz:

Betegjogok érvényesítése a gyakorlatban

Az 1998-ban hatályba lépett egészségügyi törvény korántsem mondható hibátlannak, lehet szeretni vagy nem szeretni, de az kétségtelen, hogy a betegjogok tekintetében európai szemléletű, a beteg döntési szabadsága meglehetősen széles körű, a jogszabály szellemében és számos részletében megfelel az európai országok betegjogi törvényeinek megszerkesztéséhez is mintául szolgáló Amszterdami Deklarációban támasztott követelményeknek, tartalmazza a betegjogok általános alapelveit. A törvényben a betegjogokról szóló fejezet a legjobban kidolgozott rész. Már a törvény elején meghatározzák az alapelveket, amelyek kiemelkedő jelentőséggel bírnak és áthatják az egész jogszabály szellemiségét, és ezek között is az első az, hogy meghatározó jellegű a betegek jogainak és méltóságának védelme. Ezután a törvény rendelkező része egyből a betegek jogaival nyit, egy egész fejezet van erre szentelve és egy külön cím foglalkozik a betegek érvényesítésével. Tehát hangsúlyosan, rögtön a törvény elején találkozunk a betegek jogaival.

A törvényt megszületése óta sok bírálat érte, szinte minden oldalról. Az orvos társadalom szerint a jogszabály csak a betegek jogaival foglalkozik részletesen és kiemelten, az orvosok jogai háttérbe szorulnak, a betegjogi képviselő jogintézményre pedig nincs felkészülve a társadalom. Az egészségügyi dolgozók sérelmezték, hogy a védelmük nincs biztosítva a törvényben. A törvény hatályba lépése óta történtek intézkedések a hibák kiküszöbölésére, a törvény egyes vitatott rendelkezéseit az alkotmánybíróság iktatta ki. A döntéshozók felé érkezett jelzések, az országgyűlési biztosok jelentései, ajánlásai és a hatálybalépés óta felgyülemlett tapasztalatok is vezettek a törvény 2002-es módosításához.

Ami a fő probléma, hogy a törvényben sok helyütt hiányoznak a jogszabályok megvalósíthatóságának feltételei, a szabályok betartása és kikényszeríthetősége aggályos és ez konfliktusokhoz vezethet. Nincsen pl. megfelelően körülhatárolva a tájékoztatás mikéntje, nincs konkrétan részletezve a kapcsolattartás joga és a jog gyakorlásának korlátjai, ami adott esetben zavarhatja a kórházban folyó munkát, ezzel kapcsolatban az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa is vizsgálatot indított.

A betegjogokat ugyanis nem elegendő csupán deklarálni, hanem ténylegesen biztosítani kell azok megvalósulását. Egészen máshogy érvényesülnek a betegjogok papíron, mint tényleges alkalmazásuk során, előfordulhat, hogy a jogszabályok nem teljesen megvalósíthatók a napi orvosi gyakorlatban.

Magyarországon a gondozás, ellátás, ápolás tárgyi feltételei –egy-egy kivételtől eltekintve- mindenütt szegényesek, a tárgyi feltételek elmaradnak a jogszabályokban leírtaktól. Sok betegjogot, pl. a kapcsolattartás jogát csak az egészségügyi intézmény adott műszaki és infrastrukturális feltételeinek függvényében lehet érvényesíteni, gyakran megoldhatatlan a korlátozás nélküli látogatás az intézményben folyó munka szempontjából és ezért előfordulhat, hogy a jogszabályt idomítják hozzá a valós helyzethez, holott egy ideális helyzetben ennek pont fordítva kellene működnie.

A szabad orvos- és kórházválasztás joga is elméletben biztosított, a gyakorlat azonban itt is mást mutat, számos vidéki rendelőben egyetlen orvos látja el a betegeket, s ha nem akarnak utazgatni a közelebbi-távolabbi városba, akkor maradnak akkor is, ha elégedetlenek, tehát hiányoznak a megvalósíthatóság feltételei.

tájékoztatási, kommunikációs problémák

A Betegjogi Koordinációs Tanács statisztikai adatai is mutatják, saját tapasztalataink alapján is mondhatom, a különféle betegelégedettségi felmérések alapján is kiderül, az országgyűlési biztosok jelentései is bizonyítják, hogy külföldön és nálunk is a legtöbb probléma –közvetve vagy közvetlenül- a tájékoztatással, illetve annak hiányával illetve az emberi méltóság megsértésével függ össze. A rossz tájékoztatás és az emberi méltóság megsértése a beteg elégedetlenségének forrása lehet, a tájékoztatás hiánya vagy elégtelensége pedig esetenként komoly jogi következménnyel is járhat. Ezek tehát a nagy gyakorisággal előforduló problémák, holott, legalábbis az én véleményem szerint, ezekben az esetekben a panaszok száma egy kis odafigyeléssel és a törvényi rendelkezések figyelmesebb betartásával csökkenthető lenne.

Az egészségügyi törvény kimondja, hogy a beteget tájékoztatni kell a jogairól és a betegjogi képviselő elérhetőségéről, a panasztételi eljárásról és az etikai bizottsághoz való fordulás jogáról már az intézménybe való felvételkor, ám ez igen gyakran egyszerűen nem történik meg. Sajnálatos módon az intézetbe érkező páciens rendszerint nem kapja meg a betegek jogait tartalmazó nyomtatványt, holott ez törvényi kötelezettség a szolgáltatói oldalon.

A betegjogok körül sajnálatos módon nagyon nagy a bizonytalanság. Számos kórházban gyakran azt sem tudják, mit is jelent pontosan a kezelés visszautasítása. Sok betegnek fogalma sincs, hogy ha van valamilyen gondjuk a kórházban vagy az alapellátásban van kihez fordulniuk, pl. a betegjogi képviselőhöz. A betegek nagy része úgy gondolja, hogy nincs joga betekinteni az egészségügyi állapotáról vezetett dokumentációba

Szükséges, hogy a beteg és az orvos is alaposan ismerje az egészségügyi törvény vonatkozó előírásait, szabályait, rendelkezéseit, mert enélkül a jogok és kötelezettségek gyakorlati alkalmazásának helyessége és eredményessége nem képzelhető el. Csak az a beteg, amelyik tisztában van jogaival, kötelezettségeivel tud aktívan a kezelési folyamatban részt venni. és az az orvos, aki tisztában van saját jogaival és kötelezettségeivel tud hatékonyan gyógyítani, betegeit támogatni.

A panaszok nagy része kommunikációs problémákra vezethetők vissza és a tapasztalatok szerint a gyakran a panaszok nagy része egy egyszerű beszélgetéssel megoldható, orvosolható, a betegek és hozzátartozóik gyakran már akkor megnyugszanak, ha rendesen elmagyarázzák nekik, mi is történt, sokszor elég egy bocsánatkérés is. Az átlagbeteg nem nagyon tudja, hogy orvosa valójában mennyire jó szakember, azt se nagyon tudják megítélni, hogy a tudomány aktuális állásának megfelelően kezeli őket, nem tudják objektíven megítélni a gyógyítás egészének folyamatát, megítélni azt tudják mennyire figyelmes hozzájuk, végighallgatja -e őket az orvos. Szerencsére az orvosi egyetemeken már léteznek kommunikációs részlegek és a tapasztalatok szerint a kommunikációban jártas orvosok betegei elégedettebbek és jobban is gyógyulnak.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni a betegtájékoztatás fontosságát és nem csak az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevőt kellene informálni a jogairól, hanem minden állampolgárban tudatosítani kellene, hogy vannak jogai. Minden módszert fel kell használni, ha el akarjuk érni, hogy az állampolgárok tisztában legyenek az egészségügyi ellátások rendszerével, az igénybe vehető szolgáltatásokkal és elsősorban azzal, hogy milyen jogaik, kötelességeik vannak és milyen jogérvényesítési módozatokat vehetnek igénybe, főleg a telefonos segélyvonalak, a megfelelő oktatás, a nyomtatott egészségügyi tájékoztatók, az elektronikus tájékoztatás különböző formái nyújthatnak ebben segítséget.

EU

Felmerül a kérdés, hogy Európához való csatlakozásunk mennyire fogja segíteni a betegjogok hatékonyabb érvényesülését. Véleményem szerint elsősorban közvetett úton fognak megmutatkozni a csatlakozás pozitív hatásai.

Az EU célja ugyanis hangsúlyozottan a gazdasági együttműködés és nem tekinti feladatának az Unió egészét lefedő, egységes szociálpolitika megvalósítását, politikájában a szociális elemeket csak kis mértékben, az alapcélnak alárendelve, annak kiszolgálására emeli szabályozás szintjére. Az egészségügyi ellátás és a társadalombiztosítás kívül esik az EU-közösségi szabályozás alól, az nemzeti, tagállami hatáskörben marad, a csatlakozás nem ró közvetlen feladatot hazánkra. Közösségi szabályok vonatkoznak ugyan a népegészségügy egyes területeire pl. dohánytermékek tekintetében- ill. létezik európai szintű szabályozás a humán eredetű szervek és szövetek, a vér- és vérkészítmények minőségének és biztonságának garantálására, de az Unió egészségügyben kifejtett tevékenysége teljes mértékben tiszteletben tartja és a tagországok kötelezettségének tekinti az egészségügyi ellátás szervezését és biztosítását, kizárja a tagországok egészségügyének szabályozott koordinációját.

Tehát nincs egységes európai uniós egészség- vagy szociálpolitika, ahogy nincs egységes európai egészségügyi és szociális ellátórendszer sem, az unió az országra bízza, hogy pl. milyen forrásokból működjék az egészségügy és az unióba való belépésünk nem fogja azt magával hozni, hogy az orvos figyelmesebben szól a betegéhez.

Közvetetten azonban nyilvánvalóan hoz fogni pozitív előrelépéseket a betegjogok terén is csatlakozásunk. Hiszen bár az egészség ügyét nemzeti jogkörbe utalja az unió, de az egyenlő hozzáférés elvének mégis mindenképpen érvényesülnie kell. Ténylegesen nem szól bele Európa az egészségpolitika alakításába, de elvárásként jelentkezik, hogy a tagállam olyan egészségpolitikát alakítson ki, amely az egészséget értéknek, befektetésnek tekinti és ebbe már beletartozik az is, hogy jobban előtérbe kerüljenek a betegjogok érvényesítésének garanciái.

Mindenképpen ide tartozik még az egészségügy versenyképességének kérdése is. Az uniós csatlakozás szolgáltatásexportot is jelent (elsősorban a máshol várólistás ellátásoknál és a gyógyfürdőellátásoknál) és nyilvánvaló, hogy egy európai egészségügyi rendszerben „megedződött” külföldi beteg nem szívesen vesz igénybe olyan szolgáltatást, ahol a betegjogok nem érvényesülnek kellőképpen.

Európai országként egyszerűbben tudnak a magyar állampolgárok is kapcsolatba kerülni a többi EUs ország ellátórendszerével jobban megismerjük a külföldi ellátó rendszerek működését, több tapasztalatot szerzünk és remélhetőleg ez együtt jár majd azzal is, hogy begyűrűzik hozzánk is egy európaibb szemlélet, egy beteg centrikusabb attitűd. A tapasztalatcsere és a haladó eljárások átvétele nagyban segítené az országok betegjogi helyzetének fejlődését. Az európai országok közül különösen Hollandia szolgálhatna követendő példának, ahol több mint 300 beteg vagy fogyasztóvédelmi szervezet működik, amelyek állami támogatásban is részesülnek és fő feladatuk képviselni és érvényesíteni a betegek jogait. Hollandiában minden egészségügyi tárgyú törvényt, jogszabályt 3-5 évente felülvizsgáló értékelésnek vetnek alá. Az értékelést független kutató intézetek végzik és munkájuk eredménye a parlament elé kerül.

A későbbiekben pedig remélhető, hogy a magyar egészségügy is egyfajta európai szintű szolgáltatási rendszerré alakul, amely ellenőrzött minőségű, hatékony ellátást nyújt., amelyben a minőségszabályozás is garantálja az ellátás színvonalát és amelyben a betegek jogai is fokozottabban érvényesülnek.

A betegjogok érvényesítése

Amennyiben az állampolgár úgy érzi, hogy az egészségügyi ellátás során sérelmet szenvedett, lehetősége van, hogy alkotmányos alapjogával, a jogorvoslattal éljen. Most nézzük meg, milyen lehetőségei vannak a betegnek, hozzátartozónak, milyen fórumokhoz fordulhatnak érdekeik érvényesítése végett.

betegjogi képviselők

A törvény szerint a betegjogi képviselőkhöz is lehet fordulni a panaszokkal. Az egészségügyi törvény által bevezetett intézmény meghonosodott hazánkban, ezt bizonyítják a Betegjogi Koordinációs Tanács adatai is, amelyek szerint a tavalyi év folyamán több, mint 5000 alkalommal keresték meg panaszos ügyeikkel a képviselőket a betegek ill. hozzátartozóik. Kétségtelen, hogy még hatékonyabban tudnák képviselni a betegek érdekeit, ha többen lennének. Két európai példa: a kb. 5,2 milliós populációjú Finnországban több, mint 2000 betegjogi képviselő működik. Angliában nem ismerős ez az intézmény, de úgyszintén minden kórházban van egy ún. complaint manager, azaz panasz ügyintéző.

Panasztétel

Az egészségügyről szóló törvény alapján a beteg jogosult az egészségügyi ellátással kapcsolatban az egészségügyi szolgáltatónál, illetve fenntartójánál panaszt tenni.

Az egészségügyi szolgáltató, illetve a fenntartó köteles a panaszt kivizsgálni, és ennek eredményéről a beteget 10 munkanapon belül írásban tájékoztatni. A panaszjog gyakorlása nem érinti a betegnek azon jogát, hogy a külön jogszabályokban meghatározottak szerint - a panasz kivizsgálása érdekében - más szervekhez forduljon. Erre a körülményre a szolgáltató köteles a beteg figyelmét felhívni.

A törvény szerint a panaszkivizsgálás menetét helyi szabályzatban kell rögzíteni (a beteg a panaszbeadványt hol adhatja be, ki vizsgálja ki a panaszokat, milyen eljárási rend keretében, hogyan értesítik a beteget a vizsgálat eredményéről) A betegeket az eü szolgáltatás igénybevételekor tájékoztatni szükséges az intézmény panaszkivizsgálási eljárásáról.

Etikai bizottság

A fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézményekben kórházi etikai bizottság működik, a törvény szerint. Az etikai bizottság feladatai közé tartozik a betegjogok érvényesítésében való közreműködés és az intézményben belül felmerülő etikai ügyekben való állásfoglalás.

A bizottság szükség szerint ülésezik (de min. évente 4 alkalommal) és a beteget az intézménybe való felvételkor tájékoztatni kell, hogy joga van az etikai bizottsághoz fordulni.

A bizottság a beteg kezdeményezésére 30 napon beül állást foglal az eléje terjesztett ügyben. Ha a bizottság megállapítja, hogy az ügyben hatósági intézkedésre vagy kamarai eljárásra van szükség, megkeresi az illetékes hatóságot, illetve kamarát a szükséges intézkedések megtétele érdekében.

Az etikai bizottság tehát jól kiegészítheti a betegjogi képviselők munkáját, de ne felejtsük el, Bizottság tehát csak a nevében bizottság, mivel ügydöntő hatásköre nincs, csak véleményezhet

Közvetítői eljárás:

Az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló 2000. évi CXVI. törvény rendelkezik a közvetítői eljárásról, amelynek lényege és célja, hogy az egészségügyi szolgáltató és a beteg között a szolgáltatás nyújtásával összefüggésben keletkezett jogvita peren kívüli rendezésének elősegítése, a felek jogainak gyors és hatékony érvényesítése.

Az eljárás lefolytatását kérheti a beteg vagy annak hozzátartozója is. A kérelmet a lakóhely illetve az egészségügyi szolgáltatás helyéhez legközelebb eső területi igazságügyi szakértői kamaránál kell előterjeszteni, a kamara küldi tovább a kérelmet a másik félnek. A közvetítői eljárás lefolytatására azonban csak akkor kerül sor, ha ahhoz a másik fél hozzájárul.

Sajnálatos módon, ez a véleményem szerint rendkívül civilizált intézmény valahogy egyáltalán nem tudja betölteni szerepét Magyarországon. Rendkívül kevesen fordulnak ide, és még ritkább a megegyezés, évente pár eset akad csupán. Ennek oka lehet az is, hogy az állampolgároknak szinte egyáltalán nem tudnak erről a lehetőségről, a másik ok pedig, hogy az eljárás csak akkor indulhat meg, ja abba az egészségügyi intézmény beleegyezik, azaz kvázi legalábbis részben elismeri a hibáját. A megegyezéshez arra van szükség, hogy az intézmény elismerje, alkalmazottja hibázott és megegyezzenek egy mindkét fél számára elfogadható kártérítési összegben. Megegyezések mégis ritkán születnek, holott elméletileg ez a megoldás a beteg és a kórház szempontjából is sokkal kényelmesebb és számtalan érv szól még mellette. Az elhúzódó pereskedésnek nagy a költsége, a bírósági ügyek gyakran nagy publicitás mellett zajlanak és rossz hírbe hozhatja az adott kórházat vagy az orvost, a károsult gyakran évekig nem juthat hozzá a kártérítési összeghez, az eljárás nehézkessége elriasztja a megkárosított beteget, hogy igazát keresse.

Polgári peres út

Amennyiben valamely vagy esetleg több orvosi kezelés hibás vagy késedelmes volt és ettől számítva 5 év még nem telt el, akkor a beteg polgári pert indíthat a gyógykezelést végző intézmény ellen. A betegnek egy esetleges perben azt kell bizonyítania, hogy a jelenlegi állapota és az azt megelőző hibás orvosi intézkedések között okozati összefüggés van. Ezt célszerű előzetesen orvos szakértővel tisztázni. A per a Polgári Törvénykönyv alapján dől el. A Ptk. 339. §. (1) alapján aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni.

Az egészségügyi intézmény illetve a háziorvos akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.

Amennyiben az állampolgár peres úton kíván érvényt szerezni igényének, akkor azt tanácsoljuk, hogy célszerű felkeresni orvosi felelősségi kérdésekhez értő ügyvédet. Magán célra szolgáló orvosi szakvéleményért az Országos Orvosszakértői Intézethez lehet fordulni.

Nincsenek bírósági statisztikáim, így csak különböző forrásokra hivatkozhatok annak megítélésében, hogy mennyire gyakoriak a műhibaperek Magyarországon, milyen gyakran választják a betegek a jogérvényesítésnek ezt a formáját. Egyes vélemények szerint viszonylag kevés műhibaper van Magyarországon, de azok meglehetős publicitás mellett zajlanak, ezért tűnik számuk magasabbnak. Más források szerint a betegjogok elterjedése óta több lett a műhibaper és az igényelt kárösszegek is emelkedtek, évente 300 új kárigényt jelentenek be 200 per fejeződik be, egy -egy megítélt kártérítés 4 millió forint, persze vannak több tízmilliós igények is., de a biztosítók csak 5 millió forintig állják a számlát.

A lényeg tehát az, hogy aki sérelmet szenvedett perel, de csak sokára és nagyon nehezen juthat kártérítéshez. A beteg panaszainak bírósági úton való orvoslása inkább a betegnek hátrányos, ugyanis a betegnek kell bizonyítania, hogy kára az orvos hibájából vagy gondatlanságából keletkezett. Rendkívül nehéz a bizonyítás. Nehéz bizonyítani az orvos hibája és a kár között okozati összefüggést. Az intézmények rendelkeznek felelősségbiztosítással, de a gyakorlat az, hogy a biztosítók 5 millió forintban maximalizálják a kártérítést, és ha a bíróság többet ítél meg, azt a kórháznak kell kifizetnie és ez, különösen nagy összeg esetében akár csődközeli helyzetet is teremthet.

Egyes európai országok az egészségügyi ellátással kapcsolatos kártérítés szempontjából az ún. Felelősséget Nem Kutató (No Fault) rendszert követik, amely lényege, hogy a betegnek lehetősége van kártérítést kérnie az egészségügyi ellátás során elszenvedett kárért, tekintet nélkül arra, hogy történt-e valójában mulasztás, hiba vagy gondatlanság az ellátó személyzet részéről. Azaz, az ellátás során megsérült, károsodott betegek mindenképpen kártérítést kapnak, függetlenül az egészségügyi szolgáltató felelősségétől, mindenki automatikusan kártérítést kap, aki károsodása miatt rászorul, per nélkül. Persze vannak kivételek is, nem jár például anyagi kártérítés, ha a sérülés olyan orvosilag indokolt beavatkozás során keletkezett, amelynek ilyen kockázata ismert volt. Szintén nem jár kártérítés a kisebb sérülésért vagy az olyanért, amelyből kifolyólag a beteg anyagi vesztesége egy bizonyos összeghatár alatt van. Az ilyen elv alapján működő országok orvosai által kötelezően fizetett biztosítási alap jelenti a pénzügyi fedezetet a kártalanítás megfizetésére.

Legjobb tudomásom szerint hazánkban is vannak már ilyen jellegű kezdeményezések, felmerült, hogy az intézményeknek egy közös biztosítási alapot kellene létrehozniuk, egy kockázatkezelő alap segíthetne abban, hogy az orvos és az intézmény is nagyobb biztonságban legyen.

ÁNTSZ

A Magyarországon működő orvosok az ÁNTSZ felügyelete alá tartoznak. Ha az orvos elsősorban szakmai és nem etikai hibát követett el, az ÁNTSZ-hez is lehet fordulni panaszainkkal.

Magyar Orvosi Kamara

MOK az orvosok szakmai érdekképviseleti köztestülete. Etikai és fegyelmi ügyben fordulhat a beteg az Orvosi Kamarához. Ez az orvos etikai, fegyelmi elmarasztalásához vezethet, de nem kártérítésre irányuló eljárás.A Magyar Orvosi Kamara etikai vétség gyanúja esetén etikai eljárást folytat le. A törvény alapján vétség az orvosi foglalkozás szakmai szabályainak, valamint a MOK etikai statútumában foglalt orvosetikai szabályoknak a vétkes megszegése. Amennyiben a kérelmező nincs megelégedve sem az első, sem a másodfokú kamarai etikai bizottsági eljárás eredményével, akkor lehetősége van polgári perre. A másodfokú etikai bizottság határozata ellen 30 napon belül a közigazgatási perekre (a Polgári perrendtartásról szóló 1952.évi III. törvény, XX. Fejezet) irányadó szabályok szerint keresetet terjeszthető elő.

Közigazgatási kérelemmel fordulhat a beteg az intézmény felügyeleti szervéhez, illetőleg az Egészségügyi Minisztériumhoz, amely a kártérítés jogalapjától függetlenül megvizsgálhatja az adott egészségügyi intézményben folytatott gyógykezelést. Problémáival fordulhat az Egészségügyi Minisztérium ügyfélszolgálatához (Budapest, V. Akadémia u. 3. tel.: (06-1)- 475-5860, 475-5861, 331-1394, Hétfő - Csütörtök: 9:00 - 15:00, Péntek: 9:00 - 13:00)

Amennyiben a gyógykezelésben részt vevő orvos illetve egészségügyi dolgozó súlyosabb kötelezettségszegésének alapos gyanúja merül fel, lehetőség van büntető feljelentést tenni.

Mivel az élethez, egészséghez fűződő jog a magyar Alkotmányban az alapvető állampolgári jogok között szerepel, ezért ügyének bizonyos elemei az Állampolgári Jogok Országos Biztosának hatáskörét is érintik.. Az országgyűlési biztoshoz (Dr. Lenkovics Barnabás, helyettese Dr. Takács Albert) bárki fordulhat, a kérelem benyújtása azonban csak akkor lehetséges, ha a kérelmező a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket már kimerítette, illetve jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az állampolgárok panaszaikat írásban és szóban nyújthatják be. A kérelemhez célszerű csatolni az ügyben eddig keletkezett és az elbíráláshoz szükséges dokumentumok másolatát. (Országgyűlési Biztosok Hivatala: Budapest V. Nádor u. 22. tel: (06-1) 475-7100, fax: (06-1) 269-1615. A Panasziroda nyitvatartási ideje: hétfő: 14-18 óra között, szerda: 09-16 óra között, péntek: 09-12 óra között.)

Hazánkban az egészségügyi ellátással kapcsolatos panaszok vizsgálata csak egy az ombudsman további feladatai mellet és orvos-szakmai kérdéseket nincs joga megítélni. Más a helyzet Britanniában, ahol külön egészségügyi ombudsman van, akinek feladata a brit állami egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos panaszok vizsgálata és a hatásköre kiterjed az ellátással kapcsolatos orvos-szakmai döntések, pl. a műhibák vizsgálatára is. A magyar ombudsman estében az eü ellátással kapcsolatos panaszok kivizsgálása csak egy a sok egyéb feladata közül és a panaszok teljes körű kivizsgálására nem áll rendelkezésére olyan apparátus, amely a brit ombudsmant segíti., a magyar ombudsman orvos-szakmai kérdéseket nem vizsgálhat

Civil szervezetek

Adott panasz esetben a civil szervezetek is sokat segíthetnek, tanácsért, tájékoztatásért, útbaigazításért mindenképpen érdemes hozzájuk fordulni. A Szószóló Alapítvány és TASZ általánosan betegjogokkal foglalkozik, és emellett számtalan egyfajta betegségtípusra specializálódott egyéb szervezet működik még (van külön szervezete a rákbetegnek, az asztmásoknak, a pszichiátriai betegnek, a fogyatékkal élőknek stb.)

Konklúzió

Az egészségügy rendszere egy igen bonyolult, tagolt, sokszereplős rendszer, sokszínű szereplőkkel, tagolt érdekviszonyokkal, amely a rendszerváltás óta még sokszínűbbé vált, hiszen többek között bővült az egészségügyi szolgáltatók köre is, ma már a hagyományos költségvetési intézmények mellett, egyházak, gazdasági társaságok és magánvállalkozók is részt vesznek a betegellátásban

Az egészségügy és azon belül a betegjogok helyzete messze van még az ideálistól, de az egészségügy rendbetételét, megreformálását célzó folyamatok már elindultak:

A betegjogok deklarálása mellett fontos a mindennapi mechanizmusok, eljárások kidolgozása, kiépítése, amely során érvényt szerezhetünk e jogoknak. A betegjogok szempontjából pedig az egyes jogok konkrétabb körülhatárolása és az érvényesítés garanciáinak megteremtése a feladat. A legfontosabb azonban mindenképpen a szemléletváltozás lenne, az egészségügyi szolgáltatást nyújtók és az azt igénybevevők oldaláról is. Az orvos-beteg kapcsolat alapja a bizalom és összességében csak akkor alakulhat ki kölcsönös bizalom a két fél között, ha komolyan veszik egymást.

Mindkét félnek szemléletet kell váltania, az orvostársadalomnak meg kell értenie, hogy a betegek szerveződése nem ellene irányul, hogy az orvos egy bizalmi alapú szolgáltató és hogy a betegeket viszont nem hatja meg, hogy nővérhiány van, az orvosok leterheltek, az eszközpark elavult, elvárják, hogy a betegjogok érvényesüljenek, hiszen járulékot fizetnek az egészségügyi ellátásért.

A betegnek viszont azt kellene megértenie, hogy többet kell tennie egészségmegőrzése érdekében és hogy jogaival ne éljen vissza, valamint jogai mellett kötelezettségei is vannak és sajnos megfelelő feltételek hiányában a betegjogok sem érvényesülhetnek mindig korlátlanul.

Még sok év fog eltelni, amíg orvos és páciense is rutinszerűen alkalmazza majd a betegjogi szabályokat., amíg a beteg a gyógyítás tárgyából az orvos egyenrangú partnerévé válik. Az orvosnak az egyenrangúság elvét mindig szem előtt kellene tartania, az egészségügyi szolgáltatóknak a betegeket olyan felhasználóknak kell tekinteniük, akik felelősségteljesen veszik igénybe az egészségügy szolgáltatásait.

Összefoglalva, sok még a tennivaló, a jövő szempontjából fontos, hogy a magyar egészségügy modernizációjában az egészségügy valamennyi szereplője részt vegyen és társadalmi konszenzus teremtődjön meg a legfontosabb kérdésekben, valamint az, hogy az egészségügyi szolgáltatók és a betegek, a betegjogi képviselőkkel együttműködjenek egy olyan rendszerért, amelynek célja a betegjogok minél teljesebb érvényesítése.

elejérebacktop nyitólap homehome home e-mailhomeforwardglobe visszabackback előreforwardforward