.
Csorbul-e a betegjog?!

Kormány elfogadta és a parlament elé terjesztette a T/3780. sz. törvényjavaslatot az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről, amely az Egészségügyi Törvény néhány rendelkezését is módosítja. A törvényjavaslat vitájáról a sajtóban sokat hallunk, az ellenzék és a kormánypártok részéről egyaránt. A sajtónyilvánosság nagyobb részt az egészségügyi intézmények privatizációjával foglalkozik, és ezt vitatja leginkább az ellenzék is. Ugyanakkor nem kevésbé lényeges kérdés az, hogy ezen módosítás a betegjogokat, a betegellátást alapvetően érintik.

A törvénytervezet 5. §-a szerint az egészségügyi dolgozó az egészségügyi tevékenységet az adott helyzetben elvárható gondossággal, a szakmai követelmények keretei között, a szakmai kamarák által kidolgozott etikai szabályok megtartásával, legjobb tudása és lelkiismerete szerint, a rendelkezésre álló tárgyi és személyi feltételek által meghatározott szinten, szakmai kompetenciájának megfelelően nyújtja.

A törvénytervezet nem érinti az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (továbbiakban: Eütv.) 2. cím alatt található rendelkezéseit, amelyek a betegek jogait szabályozzák, beleértve az egészségügyi ellátáshoz való jogot is. Azonban ez az érintetlenül hagyás csak látszólagos. Ugyanis ami az egyik oldalon kötelezettség, az a másik oldalon jog. Ha tehát az egészségügyi dolgozóknak a betegellátás során előírt kötelezettségei módosulnak, úgy módosulnak a betegek jogai is. Az Eütv. 7. §-a szerint minden betegnek joga van - jogszabályban meghatározott keretek között - az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és megkülönböztetés nélküli ellátáshoz. A 7. §. (2) bekezdése szerint megfelelő az ellátás, ha az adott egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek megtartásával történik. Az Eütv. 77. § (3) bekezdése, amely az egészségügyi ellátások elvét szabályozza, kimondja, hogy minden beteget - az ellátás igénybevételének jogcímére tekintet nélkül - az ellátásban résztvevőktől elvárható legnagyobb gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok illetve irányelvek betartásával kell ellátni.

Az Eütv. 7. § (1) és (2) bekezdése tehát a jelenlegi szabályok szerint összhangban van az Eütv.. 77. § (3) bekezdésével. Az előbbi ugyanis a betegek jogát szabályozza az állapotának megfelelő ellátásra, az utóbbi pedig az egészségügyi dolgozók kötelezettségét írja elő arra, hogy az ellátáshoz való jogot, a megfelelő ellátást, a lehető legnagyobb gondossággal nyújtsa, ami az orvos kötelezettségének tartalmi szabályozása.

Ha visszatekintünk a korábban hatályos egészségügyi törvényre (1972.évi II. Tv), akkor az hasonló rendelkezést tartalmazott, mert annak 43. § (2) bekezdése szerint a gyógyító, megelőző tevékenységet az orvosnak a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel kellett kifejtenie.

A fentiekre figyelemmel azt állíthatjuk tehát, hogy ha az orvos számára előírt legnagyobb gondosság helyére, az adott helyzetben elvárható gondosság kerül, ez nem jó üzenet a betegellátók részére. Politikai tartalmában ugyanis ez a rendelkezés azt jelenti, a jogalkotó nem kívánja biztosítani még törvényi szinten sem azt a legnagyobb fokú gondossággal nyújtott eljárást a gyógyítás során a beteg részére, amelyet még a korábbi szocialista rendszer is biztosított, sőt a rendszerváltást követő valamennyi kormány biztosított. Politikai üzenetként tehát mindenképpen támadható, és támadandó is ezen törvénytervezet a betegek érdekében.

Alkotmányossági szempontból is súlyos problémákat vet fel ezen törvényi rendelkezés. Az Eütv. 7. § (1) bekezdése szerint ugyanis minden betegnek a jogszabályokban meghatározott keretek között van joga a megfelelő ellátáshoz. Ilyen jogszabály lenne a most vitatott törvénytervezet, amely az egészségügyi dolgozók jogállásáról szól, azok kötelezettségeit szabályozza. Ezen tervezet tehát alkotmányos alapjogot az egészségügyi ellátáshoz való jogot, annak lényeges tartalmát módosítja.

Az Alkotmánybíróság teljességgel állandó gyakorlata az, hogy alkotmányosan biztosított alapjogot, annak lényeges tartalmát csak akkor lehet alkotmányosan korlátozni, hogy ha úgynevezett, “alkotmányozási szükséghelyzet” áll fenn. Ez alatt az értendő, egy alkotmányos alapjog akkor korlátozható, ha az egy másik alkotmányos alapjoggal konkurál, összeütközik, és mindkét alapjog érvényesülése érdekében szükség van olyan szintű korlátozásra, amely alkotmányos, vagyis magát az alapjogot reális keretek közé szorítja, nem enyészi el, azt megfelelően biztosítja.

Jelen dolgozat készítésének napján egyértelműen megállapítható, hogy nem áll fenn alkotmányozási szükséghelyzet. A betegellátók oldalán nincs olyan alkotmányos alapjog, amely a betegnek az ellátáshoz való jogával konkurálna, és ez által a beteg jogát alkotmányosan korlátozni lenne szükséges. Ezen törvényi módosítás indoka vélhetően pusztán az, hogy a betegellátó intézmények a kártérítési felelősség alól minél könnyebben kibújhassanak.

Jelen helyzetben tehát a beteg alkotmányos alapjogával szemben nem áll másik alapjog, hanem pusztán az egészségügyi ellátók azon egyébként törvényes érdeke, hogy a lehető legkevesebb kártérítést fizessék. Alkotmányossági szükséghelyzet hiányában az egészségügyi ellátáshoz való jog tartalmának ilyen módosítása nézetem szerint alkotmányellenes, és semmiképp sem támogatható.

Az alkotmányossági szükséghelyzet hiányán túlmenően egyébként számomra nyilvánvalóan egészségügyi lobbi érdeke indokolja a törvény ilyen irányú módosítását. A törvényjavaslat részletes indokolása az 5. § tekintetében egy szót sem tartalmaz arról, mi indokolja a “legnagyobb” gondosságnak a törvényből való eltávolítását. Ugyanígy nem tartalmaz a részletes indokolás 29. §-a egy szót sem arról, hogy a Eütv. 77. § (3) bekezdéséből, amely a betegellátó kötelezettségéti tartalmazza, mi indokolja a “legnagyobb” gondosság eltávolítását.

Jogászként az az álláspontom, hogy a bíróságok gyakorlatát figyelembe véve ezen lobbi érdek nem fog érvényesülni. Jelenleg is a Ptk. 339. § (1) bekezdésének megvalósulása esetén kötelesek a betegellátók kártérítést fizetni: “Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.” A bírói gyakorlat, beleértve a Legfelsőbb Bíróságot is, eddig kivétel nélkül rámutatott arra, hogy miután az adott helyzetben elvárható gondosságot a Ptk. általános szinten szabályozza, azonban van speciális jogszabály, mégpedig az Eütv., ezért a gondosság mértékének bírói megítélésekor a speciális rendelkezésből kell kiindulni. Ha ez a legnagyobb gondosságot tartalmazza, akkor tehát ez irányadó.

Éppen ezért számos jogalkalmazási problémát fog felvetni a bíróságon, ha olyan törvénymódosítás születik, amely a legnagyobb gondosság kívánalmát eltörli ugyan, de meghagyja azon korábbi szabályokat, amelyek szerint a betegellátási tevékenységet a szakmai szabályok és irányelvek betartásával kell nyújtani. Felmerülhet tehát annak lehetősége, hogy ha egy orvos “kisfokú” gondatlansággal okozza egy beteg halálát, akkor azért kártérítési felelősséggel nem fog tartozni, ha viszont “nagyfokú” gondatlansággal csak egy ujjpercének elvesztését idézi elő, akkor azért köteles lesz kártérítést fizetni?

Meggyőződésem azonban az, hogy ezen törvénytervezet mögötti rejtett szándékot a bírósági gyakorlat vissza fogja verni, és ha nem a szakmai szabályoknak megfelelően történik az ellátás, akkor a kártérítési marasztalás meg fog történni, mert a szakmai szabályok betartása nem pusztán a legnagyobb gondosság megtartása esetén várható el, hanem az adott helyzetben elvárható gondosság esetén is.

A fentiek figyelembe vételével az az álláspontom, hogy alkotmányossági szükséghelyzet hiányában ezen törvénymódosítás indokolatlan és rossz üzentet tartalmaz a kormányzattól az állampolgárok, a betegek felé a tekintetben, hogy az állam egy alapjoguk gyakorlása során milyen gondossággal kezeli őket.

2003. május

Dr. Martin Zoltán

(A szerző volt bíró, jelenleg ügyvéd, a Soros Alapítvány támogatásával működő “Szószóló Alapítvány szaktanácsadója.)

elejéretop	nyitólap home	e-mailglobe	visszaback	előreforward