Az egészségügyi szakdolgozók tájékoztatási kötelezettsége és kompetenciája

(Dr. Jakab Tibor)

A köztudatban az a "jogbabona" él, hogy kizárólag a kezelőorvos joga és kötelezettsége a beteg tájékoztatása, a szakdolgozó mindössze a beteg általános állapotáról adhat információt. Ez – közel nyolc éve - nem így van.

1998. június 30-ával hatályát vesztette a 15/1972. (VIII. 5.) EüM rendelet 84. §-a, amely a szakdolgozók betegtájékoztatási kompetenciájáról rendelkezett:

A gyógyító-megelőző ellátás keretében foglalkoztatott egészségügyi szakdolgozó a beteg hozzátartozóját csak a beteg általános állapotáról tájékoztathatja; a kórismét és a vizsgálat eredményét sem a beteggel, sem hozzátartozójával nem közölheti. Az egészségügyi szakdolgozó köteles ez utóbbi kérdésben hozzá forduló beteget (hozzátartozóját) a beteg gyógykezelését végző orvoshoz irányítani.

Ezt a szabályozást a 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet záró rendelkezései között a 42. § (2) b) pontja helyezte hatályon kívül, és azóta nem alkotottak e tárgyban részletszabályokat. E tény két dologra enged következtetni:

1) A jogalkotó nem kívánta fenntartani a szakdolgozók tájékoztatási kompetenciájának addigi rendkívül szigorú korlátozását.

2) A jogalkotó napjainkig nem tartotta szükségesnek a szakdolgozók tájékoztatási kompetenciájának részletes szabályozását.

A korlátozás megszüntetéséből egyenesen következik a kompetenciakör kiterjesztése. Arra vonatkozóan, hogy a tájékoztatási kompetencia meddig terjed, mit foglal magában (2. pontból fakadóan), a jogalkotó szerint, a hatályos jogszabályi környezet egyértelmű eligazítást nyújt. És ez így is van.

Az egészségügyi dolgozók betegtájékoztatási kötelezettségét a beteg önrendelkezési joga alapozza meg. Az ember önrendelkezéshez való joga része az emberi méltósághoz való alkotmányi alapvető jognak. Az Egészségügyi törvény [továbbiakban: Eütv.] számos, az emberi méltósághoz való jogot érvényre juttató garanciális rendelkezést tartalmaz. Vizsgálódásunk szempontjából – a szakdolgozó tájékoztatási kötelezettsége és kompetenciája – az Eütv. 15. § (1) és (3) bekezdései relevánsak:

(3) A betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és kezelését érintő döntésekben részt vegyen. Az e törvényben foglalt kivételektől eltekintve bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentes, megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezését (a továbbiakban: beleegyezését) adja.

Az idézett jogszabályi rendelkezésből eredően bárminemű, egészségügyi ellátással kapcsolatos beavatkozás előfeltétele – törvényi kivételektől eltekintve - a beteg hozzájárulása, és a hozzájárulást meg kell, hogy előzze a beteg "megfelelő" tájékoztatása. Tájékoztatást pedig értelemszerűen annak kell adnia, aki a beteg beleegyezését kéri, azaz, az adott beavatkozást végző egészségügyi dolgozónak.

Az Eütv. részletesen szabályozza a kezelőorvos által adott tájékoztatás elengedhetetlen tartalmi elemeit (13. §) és módját (134-135. §§), viszont –érthető módon - hallgat a szakdolgozókról. Ennek oka az, hogy a szakdolgozói tevékenység igen szerteágazó, és részben nem vonható az Eütv. "beavatkozás" fogalmába, viszont az önrendelkezéshez való alkotmányi jogból következően a kompetens beteg hozzájárulása elengedhetetlen.

A szakdolgozók - képesítésüknek és gyakorlatuknak megfelelő - munkájukat önállóságuk szempontjából három módon végezhetik:

1) a kezelőorvos kifejezett utasítására

2) a kezelőorvos hozzájárulásával

3) önálló kezdeményezésre.

A kezelőorvosnak (felettes orvosnak) a beteg (gyógy)kezelésével kapcsolatos tevékenységi körben általános utasítási joga van:

(4) Az utasítás keretein belül az egészségügyi dolgozó - szakmai kompetenciájának keretei között és felkészültségének megfelelően - önállóan határozza meg a általa elvégzendő feladatok végrehajtásának módját és sorrendjét.

Az utasítási jog privilegizált esete, amikor orvosi tevékenységi körbe tartozó ténykedésre utasítja az orvos a szakdolgozót:

(4) Az egészségügyi szakdolgozó az orvosi tevékenység körébe tartozó tevékenységek közül csak azokat végezheti, amelyek végzésére írásban megbízást kapott, azt is csak az orvos által megadott rendelkezések, illetőleg szempontok szerint. A tevékenység utasítás szerinti végzéséért az egészségügyi szakdolgozó a felelős.

A beteg tájékoztatása szempontjából fontos megkülönböztetnünk azokat az eseteket, amikor az orvos

a) a szakdolgozó tevékenységi körébe tartozó feladatok ellátására

b) orvosi tevékenységi körhöz tartozó beavatkozások elvégzésére

ad utasítást.

A első esetben a tájékoztatási kötelezettség (a beteg beleegyezésének elnyerése érdekében) teljességgel a szakdolgozót terheli, hiszen a feladat ellátása az ő szakmai kompetenciakörébe tartozik.

A b) pontban foglalt esetek ettől merőben eltérnek: orvosi tevékenységi körbe tartozó ténykedésre kap utasítást a szakdolgozó, a szakmai kompetencia ez esetben az orvosnál van, az általa felállított diagnosztikus/terápiás terv végrehajtásának része a szakdolgozó által elvégzendő cselekmény. Ebben a helyzetben a tájékoztatási kötelezettség megoszlik az orvos és a szakdolgozó között. (A betegnek a beavatkozáshoz történő hozzájárulását az orvosnak kell kérnie!). Az orvos az Eütv. 13. és 134-135. §§-ban foglaltaknak megfelelően teljes körű tájékoztatást nyújt a betegnek (helyettes döntéshozónak). A szakdolgozó pedig ismerteti a beteggel az általa végzendő beavatkozások módját, sorrendjét és az érzékeire gyakorolt hatását. Amennyiben a beteg ezen ismeretek birtokában meggondolja magát, és visszautasítja a beavatkozást (a beavatkozások egyikét), akkor ezt a szakdolgozónak haladéktalanul jelentenie kell a kezelőorvosnak.

Vannak olyan szakdolgozói kompetenciába tartozó beavatkozások, amelyek elvégzéséhez a kezelőorvos előzetes engedélye-jóváhagyása szükséges. Az ilyen esetekben a tájékoztatást alapvetően a tevékenységet végző szakdolgozónak kell megadnia. Viszont, ha a beavatkozás az orvosi terápia (diagnosztikus eljárás) része, és erről a beteg még nem kapott orvosi tájékoztatást, akkor a tevékenység elvégzése előtt a kezelőorvosnak ezt meg kell tennie, és el kell nyernie a beteg hozzájárulását.

A szakdolgozói kompetencia körébe tartozó ténykedésekről a megfelelő, teljes körű tájékoztatást egyértelműen a tevékenységet végző szakdolgozónak kell nyújtania ahhoz, hogy a beteg élhessen önrendelkezési jogával, azaz autonóm döntést hozhasson a felajánlott beavatkozás (illetve a beteg testét érintő tevékenység) elfogadásáról-elutasításáról. Az egészségügyi ellátás mindennapjaiban a leggyakoribb ilyen tevékenység az ápolási-gondozási eljárás. A jogalkotó is ezt nevesíti az Eütv.-ben: "...az ápolási, gondozási tervet az ápoló önállóan készíti és hajtja végre" E rendelkezést értelemszerűen alkalmazni kell minden más olyan területen, ahol a szakdolgozó képesítése és gyakorlata révén jogosult betegellátási feladatokat saját kezdeményezésre, önállóan végezni.

Végezetül szólnunk kell még arról a gyakran előforduló helyzetről, amikor a beteg – állapota vagy életkori sajátosságai miatt – nem képes autonóm döntést hozni. Ilyen esetben főszabályként törekedni kell arra, hogy a beteget pszichés állapotának, illetve korának megfelelő tájékoztatásban részesüljön, és a teljes körű, megfelelő tájékoztatásban – az Eütv.-ben foglalt kivételektől eltekintve – a helyettes döntéshozót kell részesíteni.

Összefoglalva: az egészségügyi ellátás során – amint a mindennapi élet más területein is – érvényesülnie kell a "informed consent" etikai normájának: a szükséges információk birtokában a beteg hozza meg az autonóm döntést a testét (pszichéjét) érintő beavatkozásokról; az információt pedig annak kell megadnia, aki a beavatkozást végzi, illetve arra utasítást ad.