.
A tájékoztatás és a betegről adott információ kérdése psychiatrián

†(Dr. Vanyó Éva)

A beteg és hozzátartozója egyaránt felteszi a kérdést: "Mi a betegségem, hol tart a kezelés, mik a várható eredmények, mikor fejeződik be a kórházi kezelés?" Ezeket a kérdéseket az orvos bizonyos "kiszámítható" betegség esetén könnyen megválaszolhatja - segít neki az optimális ápolási napok HBCS szerinti száma.

Ma már minden felvételkor bármely kórházi osztályra meg kell jelölni azt a személyt, akinek a beteg akarata és jóváhagyása szerint felvilágosítás adható a betegségről, a gyógykezelésről. Nem biztos, hogy a beteg, pl. bőrgyógyászaton, nemi betegség, nőgyógyászati, vagy bármilyen kezelés esetén jelöl meg ilyen személyt. Ebben az esetben természetesen senkinek sem adhat az orvos felvilágosítást. Ne feledjük el, hogy a "szükség esetén értesítendő" személy, és a felvilágosításra jogosult nem minden esetben azonos. Miért szükséges ez? A betegnek joga van ahhoz, hogy bármilyen egészségügyi problémát megítélése szerint tegyen, vagy ne tegyen publikussá, ha úgy érzi, ez egzisztenciáját, egyéni biztonságát, kapcsolatait veszélyezteti. A bejelentésre kötelezett betegségeknél fertőző betegségek, HIV pozitivitás stb. a kezelőorvos a köteles jelentést megteszi és felhívja a beteg figyelmét arra, hogy a környezetében ki az a személy, akinek kívánatos lenne, hogy jelzést adjon.

Ennél lényegesen bonyolultabb a psychiatrian kezelt betegekről felvilágosítás adása. Ma, ha valaki akár egy reactiv psychés tünetegyüttessel, vagy konflictus kezelési problémával - ami nem elmebetegség - belép a psychiatriára, és kezelése is indokolt, akarva - akaratlan a rossz társadalmi szemlélet miatt megkapja a stigmát. Gondoljunk csak a Woody Allen jelenségre! A fejlettebb szocializációjú társadalmakban a psychiater, psychológus jelen van az egyes ember életében, segítségével nagyon sok probléma időben megoldható. Azt szoktam mondani a pacienseimnek, ha van "saját" nőgyógyásza, fog és háziorvosa, amit nem szégyell, miért szégyelli a psychiaterét? Sajnos ma még a psychiatriai betegségek társadalmi elfogadtatása igen kedvezőtlen. Vannak hangzatos jelszavak, de a beteg háta mögötti somolygás is sajnos jelen van. Ezek miatt rendkívül lényeges, hogy ha lehet és képes erre a beteg, csak az általa megjelölt személy kaphasson felvilágosítást. Ha a beteget kíséri valaki, vagy adott esetben gondnokság alatt áll, a kísérőnek ún. rövid felvilágosítás adható. Például: most kórházban kell maradni megfigyelés és a diagnosis tisztázása miatt, a hosszmetszeti kép alapján mondhatunk végleges véleményt.

Ez különösen érvényes az első acut felvétel esetében. Az ún. krónikus lefolyás mellett, ahol akár 10 éve, vagy régebben zajlik egy phasisos vagy processualis betegség a hozzátartozóra - ha még a beteg mellett áll - ez nem érvényes, hiszen sokszor a beteggel együtt élő hozzátartozó figyeli meg az első jeleket, amelyek a relapsust jelzik. Itt is tekintettel kell lennünk arra, hogy mi kötelesek vagyunk védeni a beteget. Sok esetben - évek után - a folytonos visszaesést, és a súlyosbodó tüneteket látva a korábban aggódó és együttműködő hozzátartozó, mintegy belefáradva a betegségbe ellentett érdekű féllé vált. Ilyenkor - amennyiben a beteg nincs még gondnokság alatt, de ügyei vitelére korlátozva, vagy egyáltalán nem képes - a bírói szemle során kezdeményezni kell a gondnokság alá helyezést, és ragaszkodni független gondnok személyéhez. A praxisomban nem egy Rózsadombi, vagy János hegyi villa mozgatott egy méltánytalan gondnoki eljárást, és a beteg anyagi helyzetéhez méltatlan elmeszociális otthoni elhelyezést.

Az orvos tehát soha nem teheti, hogy meggyőződés nélkül adjon felvilágosítást a betegről. Ezzel nemcsak súlyosan megsérti a beteg jogait, de ki is szolgáltatja betegét, ami etikátlan, és tilos! Ha a veszélyeztető magatartás a környezet felé irányul - sok estben paranoid doxasmak, féltékenységi, befolyásoltatásos stb. téves eszmék miatt, a teendő a független igazságügyi elmeorvos szakértő bevonásával a gondnokság elindítása, s az osztályos kezeléstől független eljárás során a beteg és környezete védelme érdekében.

Súlyosan sérti a beteg jogát és érdekét, sőt, a mai gazdasági viszonyok mellett egzisztenciáját is, ha a kedves kollégának adunk felvilágosítást akár csak arról is, hogy a beteg az osztályon áll kezelés alatt. Telefon történő érdeklődéskor a követendő magatartás a ,,nem áll módomban felvilágosítást adni" mondat szorgalmas ismétlése. A központi nyilvántartó működését is meghatározott jogrend szabályozza, az érdeklődők oda irányíthatók. Bármilyen documentacio, csak írásbeli megkeresésre adható ki még akkor is, ha a telefonban, mint rendőrség, bíróság, vagy más hivatalos szervként jelentkezik az érdeklődő. Ha bűneset történt, a területileg illetékes kapitányságról a hivatalos okmánnyal perceken belül megjelenhetnek. Ezzel nem akadályozzuk a rendőrség munkáját, de védjük a beteg érdekét.

A zárójelentés a beteg tulajdona. Psychiatriai kezelés esetén egy példányt hivatalból kap a területileg illetékes gondozóintézet, hiszen a kezelést követően kötelezett a beteg további követésére. A biztosítóintézet munkahely részére adandó kórházi igazoláson nem kell feltüntetni a betegség BNO kódját, elegendő a 08 kód alkalmazása. A zárójelentés másolata - a kezelés után akár évekkel is - szintén csak hivatalos megkeresésre adható ki. A megkeresését bármilyen documentació kiadása esetén a decurususban vagy a beteg emissioja után külön feljegyzésben rögzíteni kell, a documumentumot a kórrajzban megőrizni kötelező.

A beteg felvilágosítása: Az egészségügyi törvény szerint a betegnek köteles az orvos folyamatosan információt szolgáltatni a szóbajövő diagnosisokról, ismertetni kell a kezelés folyamatát, az elmulasztása esetén létrejövő veszélyeket, a kezelés mellett esetleg előforduló mellékhatásokat. Acut felvétel esetén a beteg nagyon sok esetben nem képes a realis értékelésre, a kóros észrevevések, gondolati tartalmak, kóros hangulati állapot miatt. Ilyenkor ”nem hozzáférhető” az információadás számára. A felvételben közreműködő team feladata a beteg acut ellátása, a súlyos psychés tünetek mielőbbi megszüntetése, nyugtató injectio adása. Természetesen ez olyan verbális közvetítéssel kell, hogy történjen, ami a beteg félelemérzetét csökkenti - még akkor is - ha a magatartása opponáló, agresszív. Ilyenkor is el kell mondani azt, hogy nyugtató injectiot kap, s ezt a tiltakozása ellenére is az ő érdekében meg kell adnunk. Azt is meg kell mondani, hogy a kórházi kezelés sürgősen szükséges, és valószínű, hogy az állapot rendeződése heteket vesz igénybe. Tilos a beteg áltatása, tilos azt mondani, hogy csak egyet alszik, és mehet reggel haza. Nagyon fontos, hogy a közlendőnket határozottan, rövid mondatokban, de barátságosan mondjuk el. Hiszem, hogy ebben az állapotban is marad impressio, ami a bizalomerősítést szolgálja. A későbbiekben az állapot javulását követve egyre több informacio adandó a betegnek. Az exploratiok során közölni kell, milyen diagnosis merült fel. Amennyiben endogen psychosis alapos gyanúja merül fel, el kell mondani, hogy a tünetek újra jelentkezhetnek. A beteg intelligentiajanak megfelelően el kell mondani a betegség feltételezhető okát, mindig hangsúlyozva azt, hogy a háttérben a központi idegrendszer, az agy neurotranszmittereinek zavara áll. Ezzel elővételezhetjük azt is, hogy a beállított gyógyszeres kezelés folytatása, kisebb dózisban szükséges, az állapottól függő psychiatriai kontroll mellett. Nagyon szerencsésnek tartom, ha a diabetes mellitus példáját alkalmazzuk: a beteg stabil állapota ott is csak a megfelelő Insulin vagy más antídiabeticum és diéta mellett tartható fenn. Hivatkozni kell arra, hogy a beteg ott is "gyógyszer és orvosfüggő". Vallom, hogy a tartós remisszió alapja a beteg részéről a megfelelő compliance, ami lehetővé teszi esetlegesen a korábbi munkakörbe való visszatérést is. Ehhez az orvos türelme és presztízsféltés hiánya szükséges.

A betegnek joga van ahhoz - megfelelő betegségtudat és belátás kialakulása után -hogy ne elégedjen meg a kezelőorvosa által adott felvilágosítással. Ilyenkor az osztályvezető főorvos is köteles a felvilágosításra. Adott esetben a betegnek joga van a rendkívüli bírói és orvosi szemle kezdeményezésére, ahol a független elmeorvos szakértő is véleményezi a betegséget és a gyógykezelést.

Nagyon fontos, hogy a tájékoztatás lényegre törő, és valid legyen, de oly módon, hogy reményt adjon a tartós remissiora.

Hosszú gyakorlatom során a beteggel mindig őszinte voltam, jeleztem, ha bizalmatlanságot éreztem, vagy azt, hogy a beteg elhallgat valamit. Az előbbi esetben elmondtam: lehetősége van arra, hogy az osztályon másik kolléga folytassa a kezelését. Az “elhallgatás” sok esetben megengedhető, sőt egyféle javulást jelezhet, de vannak esetek, mikor a betegség szempontjából lényeges történés nem kerül felszínre. Ha a beteg érdeke úgy kívánja törekedni kell, hogy ez felszínre kerüljön - pl. recativ psychosisoknál, a betegségelöny kihasználása esetén.

Összegezve: a beteg psychiatriai felvételéről a felvilágosítás telefonban megtagadható. A betegségéről az általa megjelölt személy, gondnoka, vagy láthatóan és bizonyítottan nem ellentett érdekű hozzátartozója kaphat felvilágosítást. A kezelés tényéről documentum csak hivatalos írásbeli megkeresésre adható ki. A beteg kérésére a látogatás megtagadható. Kivételes esetben orvosi indikacio alapján is megtagadható a beteg érdekében átmenetileg a látogatás. A psychiatriai beteg kezelése során a jogvédelmet fokozottan kell érvényesíteni a jelenlegi elitélendő és megkülönböztető társadalmi szemlélet miatt. Az orvos köteles mindig a beteg állapotáról megfelelő felvilágosítást adni a diagnoisról, a kezelés menetéről. A psychiatriai betegnek joga van arra, hogy a felvilágosítást ő maga is megkapja és a kezelőorvos ne a hozzátartozókkal kommunikáljon csak, mintegy "csomagnak'' tekintve paciensét.

Tehát ha Önöket a fentiek figyelmen kívül hagyása miatt keresi meg beteg jogorvoslatot kérve, és a tényszerűségről meggyőződtek, a kezelőorvos és osztályvezető megkeresése szükséges a megfelelő intézkedések megtétele miatt.

Ismételten kérem Önöket arra, hogy, jogorvoslat igényekor keressék meg a beteg kezelőorvosát személyesen, hiszen megfelelő együttműködés csak így lehetséges, hiszen mindketten ugyanazon cél érdekében dolgoznak: a beteg gyógyulása emberhez méltó körülmények között és a jogai által szabályozottan történjen!

elejéretop	nyitólap home	emailglobe	visszaback	előreforward