.
Például mindenki számára (beleértve a főnököt is) természetes dolog az, ha a gyerek beszalad az anyuka munkahelyére a lakáskulcsért, viszont egészen a közelmúltig a kórházba került anya a gyermekével csak heti három-négy alkalommal, szigorúan látogatási időben találkozhatott, feltéve, ha a gyermek már elmúlt tizenkét éves. Ha a beteg (vagy hozzátartozója) úgy érezte, a kiszabott látogatási idő alapvető emberi jogát sérti, két dolgot tehetett: megkörnyékezte a portást, vagy bírósághoz fordulhatott annak kimondása érdekében, hogy betegsége miatt nem foszthatják meg a szeretteivel való kapcsolattartástól.
Amennyiben az utóbbit választotta (volna), egy végtelen és költséges polgári peres eljárás végén a Legfelsőbb Bíróság minden bizonnyal – az Alkotmányra hivatkozva – kimondja: a kapcsolattartás joga szoros összefüggésben van az “emberi méltóság jogával”, amit nem lehet a házirendben indokolatlanul korlátozni. (Persze időközben eltelt volna néhány év…)
Amint a példa is érzékelteti, az egészségügyi ellátást igénybe vevő embert az Eütv. hatályba lépése előtt is megillették a személyhez fűződő jogok, viszont e jogok jelentős része nem volt nevesítve csak levezethető volt az akkori hatályos joganyagból. Ez pedig bizonytalanságot és így: kiszolgáltatottságot eredményezett. Az új törvény jelentős mértékben változtatott ezen a helyzeten. Példánknál maradva, az Eütv. 11.§ mindenki számára egyértelműen kimondja a kapcsolattartás jogát: “A beteg […] jogosult más személyekkel akár írásban, akár szóban kapcsolatot tartani, továbbá látogatókat fogadni.”
A kapcsolattartáson kívül számos betegjogot és kötelezettséget nevesít a törvény, most induló sorozatunkban ezekkel és az ellátók jogaival szeretnénk megismertetni Önöket.