- Mind az intézménynek, mind a választott orvosnak meg kell felelnie a beteg egészségi állapota által indokolt szakmai követelményeknek. Magyarán szólva, rendelkezniük kell az adott betegség kezeléséhez megfelelő felszereléssel és szaktudással.

- - A betegnek jogosultnak kell lennie az igényelt ellátásra, az orvosnak pedig a beavatkozás elvégzésére. Ez utóbbi nem okoz gondot, mert az orvosok általában tudják, mire vállalkozhatnak. A beteg jogosultsága már jóval bonyolultabb kérdés. Mindenekelőtt a kért ellátásnak orvosszakmai szempontból indokoltnak kell lennie. Az ellátás akkor indokolt, ha az a beteg számára - testi vagy lelki egészsége szempontjából - hasznos. Vannak olyan beavatkozások is, amelyek lehet, hogy a betegnek hasznosak lennének, azonban csak szigorú jogszabályi feltételek megléte esetén végezhetők el. Ilyen például a művi meddővé tétel családtervezés céljából. Ha a betegnek nincsen három élő gyermeke és még nem töltötte be a harmincötödik életévét – hiába nem akar több gyermeket nemzeni -, a beavatkozás nem végezhető el. (A „beteg” kifejezés alatt nem csak azt a személyt értjük, aki valamilyen kórban szenved, hanem azt is, aki ugyan egészséges, de egészségügyi szolgáltatást vesz igénybe, vagy abban részesül.)

- További feltétele az orvosválasztásnak az, hogy a választott orvos fogadja a beteget. Könnyen előfordulhat, hogy az orvos leterheltsége vagy az intézmény ellátási rendje miatt nem tudják a beteget fogadni. Az az egészségügyi intézmény, aminek a beteggel szemben területi ellátási kötelezettsége van, nem tagadhatja meg a beteg ellátását. De ez csak az intézményre vonatkozik és nem egy ott dolgozó konkrét orvosra! Ha a területileg „illetékes” intézményből választunk orvost, akkor is előzetesen egyeztetnünk kell vele!