Az orvosválasztáshoz kapcsolódik a betegnek azon –kevesek által ismert - joga is, hogy mind a felállított diagnózis, mid a javasolt gyógymód kapcsán kérheti egy más orvos által történő vizsgálatát.
Sajnos, ma még nagyon sok orvos megsértődik, ha betege mást is felkeres betegségével. De a másodikként felkeresett orvos is igen gyakran vonakodik fogadni a beteget, ha megtudja, hogy előtte már egyik kollégája kezelte. (Kiváltképp így van ez, ha az első kolléga felette áll a ranglétrán.) Emberileg - de gyakran szakmailag is - mindkét magatartás érthető. Az első orvos ugyanis nem érti, ha egyszer a beteg őhozzá fordult, akkor milyen alapon keres fel másokat is. A második orvosnak pedig etikai aggályai támadhatnak, hiszen könnyen az a látszat keletkezhet, hogy ő csábította magához a beteget. Aztán a probléma anyagi vonzata sem mellékes. Az intézmények között ádáz konkurenciaharc folyik a betegek után kapott finanszírozásért (no meg a betegnek pénzben kifejezett „hálájáért”).
A beteg szempontjai azonban számos esetben még inkább megértést érdemelnek, hisz egy sor objektív és szubjektív érzés indokolhatja az újabb és újabb orvos felkeresését. A nyugati országokban, elsősorban az Egyesült állomokban, természetesnek veszik, ha a beteg ragaszkodik egy másik orvos véleményéhez, diagnózisához (= a betegség meghatározása), s kíváncsi a kezelés lehetőségeire is, vagy csak egyszerűen nem nyugszik bele a megváltoztathatatlanba. Sok esetben a több orvos felkeresése és megkérdezése, a kezelésbe történő bevonása inkább a beteg gyógyulási vágyát, felelősségérzetét jelenti, mintsem a kezelőorvos lebecsülését vagy felkészültségének megkérdőjelezést.
Persze a bizalomvesztés is kényszerítheti a beteget egy másik orvos felkutatására. A bizalom elvesztését okozhatja egy rossz szó, morcos, netán goromba hangnem, modortalanság, a beteg hosszabb ideig történő megvárakoztatása, a tünetek rosszabbodása vagy el nem múlása, a fájdalmak, szenvedés lebecsülése, és még sok más olyan dolog, ami a betegben rossz érzést keltett.
Amennyiben a beteg úgy dönt, hogy másik orvoshoz fordul, akkor ezt – saját érdekében - feltétlenül közölje mind az első kezelőorvosával, mind a másodikként választott orvossal! Az eltitkolt, vagy elhamarkodott döntésnek az a következménye lehet, hogy megterhelő, drága vizsgálatokat feleslegesen megismételnek, vagy netán a már küszöbön álló eredmény elmarad. Az egészségügyi törvény értelmében a betegnek azon kérését, hogy egy másik orvos is vizsgálja meg, az ellátó intézmény, illetve a kezelőorvos nem tagadhatja meg. A kért második orvosi vélemény költségeinek megtérítést nem követelhetik a betegtől.
(E rész megírásakor Dr. Blasszauer Béla gondolatait is felhasználtam.)