Ilyen eset az emberen végzett orvostudományi kutatás. Az orvoslásban az új eljárások, új gyógyszerek bevezetése előtt hosszas kutatómunkát végeznek. Csak akkor kerülhet sor emberen történő kipróbálásukra, ha már nagy valószínűséggel tudható, hogy az újdonságnak lényegesen nagyobb az előnye, mint a kockázata a betegek számára. De, hogy ez így van-e, bizonyossággal csak akkor lehet tudni, ha kellő számú emberen kipróbálták már. Minden emberen végzett orvostudományi kutatás fokozott kockázatot jelent a kutatás alanyára! Ezért a kipróbálás alatt álló beavatkozások, gyógyszerek csak akkor alkalmazhatók, ha a beteget előtte részletesen és számára érthetően tájékoztatták, és a vállalt kockázatok és a remélt előnyök mérlegelése után szabad beleegyezését adta. A kutatásba bevont beteget az egészségügyi törvény értelmében legalább az alábbiakról kell tájékoztatni:
a) a tervezett vizsgálat, vagy beavatkozás kísérleti jellegéről, céljáról, várható időtartamáról;

b) a kutatásban való részvétel önkéntességéről;

c) a beleegyezés bármikor, indoklás és hátrányos következmények nélkül visszavonható (tehát nem szabad a beteget - még csak ráutaló magatartással sem - zsarolni azzal, hogy, ha kilép, akkor nem kap rendes ellátást);

d) a kutatás során elvégzendő vizsgálatok, illetve egyéb beavatkozások jellegéről, tartalmáról és esetleges kockázatairól, következményeiről, valamint a kutatással járó kellemetlenségekről;

e) a kutatás alanya vagy mások számára várható előnyökről;

f) a kutatásban való részvétel helyett alkalmazható esetleges egyéb vizsgálatokról, beavatkozásokról;

g) a kutatásban való részvétel kockázatának körébe tartozó egészségkárosodás jellegéről és gyógykezeléséről, valamint a kártalanításról, illetve kártérítésről;

h) a kutatatásért felelős személy(ek) nevéről.

A kísérleti eljárások alkalmazása szigorú szakmai és (elméletileg) szigorú etikai ellenőrzés alatt áll, de ezzel együtt is, aki ilyesmire vállalkozik, az a megszokottnál nagyobb kockázatot vállal. Érdemes alaposan megfontolni a döntést!