Az egészségügyi törvény előírja az orvos tájékoztatási kötelezettségét: „A kezelőorvos... a beteg állapota által indokolt rendszerességgel, a tőle elvárható ismereteknek megfelelően és legjobb tudása szerint... tájékoztatja a beteget annak egészségügyi állapotáról. [...] A szóbeli tájékoztatás nem helyettesíthető az előre elkészített általános ismertető segédanyagok átadásával.” [134.§] A törvény azt is előírja, hogy ennek a tájékoztatásnak hogyan kell történnie: „ A kezelőorvos a beteg tájékoztatását körültekintően, szükség szerint fokozatosan, a beteg állapotára és körülményeire tekintettel végzi. A beteg tájékoztatása során kiemelt figyelmet kell fordítani a kezelés általánosan ismert, jelentős mellékhatásaira, az esetleges szövődményekre és a beavatkozások lehetséges következményeire, azok előfordulási gyakoriságára. Meg kell győződni arról, hogy a beteg a tájékoztatást megértette, továbbá szükség esetén gondoskodni kell a tájékoztatott lelki gondozásáról.” [135.§]
Természetesen megtörténhet az is, hogy a beteg nem kíván szembenézni a rá váró megpróbáltatásokkal. Ebben az esetben meg kell beszélnie a kezelőorvosával, hogy milyen mélységű tájékoztatást kér, illetve azt, hogy helyette kit tájékoztassanak.