A törvényalkotónak gondja volt arra is, hogy tételesen felsorolja azokat az információkat, amelyeket mindenképpen közölni kell a beteggel:
- egészségi állapotáról, beleértve ennek orvosi megítélését is,
- a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról,
- a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól,
- a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett időpontjairól,
- döntési jogáról a javasolt vizsgálatok, beavatkozások tekintetében,
- más lehetséges eljárásokról, módszerekről,
- az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről,
- az egyes vizsgálatok, beavatkozások eredményéről,
- a további ellátásokról,
- a javasolt életmódról, valamint
- az ellátásban közvetlenül közreműködő személyek nevét, szakképesítését és beosztását.
Ha beteg a tájékoztatásból valamit nem értett meg, valamiben bizonytalan, újabb problémák merültek fel vagy egyszerűen csak többet akar tudni, akkor nyugodtan kérdezzen orvosától mindaddig, amíg kielégítő válaszokat nem kapott. (Hasznos, ha a beteg előre készül az orvossal való találkozásra. Gondolja át, hogy mi az amit meg akar tudni, esetleg írja fel kérdéseit.) Ha az orvos mégoly elfoglalt is, ne hagyja a beteg, hogy lerázza! Az egészségről, esetleg jövőbeli életminőségről van szó, és e kérdésekben kizárólag az érintettnek (képviselőjének) van joga dönteni. A megalapozott döntéshez pedig tudnunk kell, hogy miről döntünk.
A tájékoztatáshoz nem csak a tiszta tudatállapotú felnőttnek van joga, hanem minden betegnek, aki kapcsolatba tud lépni a környezetével. Gyermekek, korlátozott tudatállapotú felnőttek esetében a tájékoztatáskor figyelembe kell venni a beteg életkorát, szellemi érettségét, pszichés állapotát. Amennyiben a beteg csak részben, vagy egyáltalán nem tájékoztatható, akkor a teljes körű tájékoztatást annak a személynek kell megadni, aki a beteg helyett jogosult az orvosi kezelésekre vonatkozó döntéseket meghozni.