.
Az egészségügyi dolgozók jogai

(Dr. Jakab Tibor)

Mint minden magyar állampolgárnak, az egészségügyi dolgozónak is joga van ahhoz, hogy emberi méltóságát tiszteletben tartsák. E jog minden más emberre kötelezettségeket ró (különösen: lelkiismereti és világnézeti meggyőződésének, jóhírnevének, magánéletének, magántitkainak tisztelete, egészségének és testi épségének óvása, a vele szembeni kulturált viselkedés). Mindezeken túl, az egészségügyi dolgozót foglalkozása gyakorlása során különleges jogok is megilletik:

- Az orvosnak joga, hogy a tudományosan elfogadott vizsgálati és terápiás (gyógyító) módszerek közül szabadon válassza meg az adott esetben alkalmazandó eljárást. (Persze a beteg beleegyezése néhány kivételtől eltekintve elengedhetetlen!) Az orvos nem kötelezhető arra, hogy az általa választott eljárás helyett más – tudományosan szintén elfogadott – beavatkozást végezzen. Amennyiben a beteg nem az orvosa által javasolt gyógymódot akarja választani, akkor olyan másik orvoshoz kell fordulnia, aki a kívánt beavatkozást szakmai meggyőződése alapján elvégzi. (Igen gyakran egy adott betegségnek több tudományosan elfogadott gyógymódja, kezelési alternatívája van. Attól függően, hogy ki melyiket tanulta meg, melyikben szerzett tapasztalatot. X doktor(nő) például az egyiket tartja jó megoldásnak, Y pedig a másikat.)

Az orvosnak (szakdolgozónak) bizonyos esetekben meg kell tagadnia, illetve megtagadhatja a beteg ellátását. Az orvosnak meg kell tagadnia az ellátását abban az esetben, ha:

- az jogszabályba ütközik (pl. a már említett művi meddővé tétel, ha a beteg nem felel meg a jogszabályban előírt feltételeknek)

- szakmai szabályba ütközik (tehát nem a tudományosan elfogadott beavatkozást akarják elvégeztetni vele),

- az ellátásra az orvos (szakdolgozó) fizikailag alkalmatlan (pl. beteg),

- a kért ellátásra orvosszakmai szempontból nincsen szükség.

Az ellátást megtagadhatja az orvos (szakdolgozó) akkor, ha:

- a beteg nem igényel azonnali ellátást (későbbre halasztható, visszarendelhető), feltéve, ha ez a betegre nem ró ésszerűtlen terhet (pl. utazás, hosszas várakozás),

- a beteg az együttműködési kötelezettségét tudatosan súlyosan megsérti és nincsen a sürgős szükség helyzet,

- az ellátó életét, testi épségét a beteg magatartása veszélyezteti,

Az ellátást megtagadhatja az orvos (szakdolgozó), de a beteget másik ellátóhoz kell irányítania abban az esetben, ha:

- más betegnek azonnali ellátásra van szüksége,

- nincsenek meg a szakszerű ellátás feltételei,

- a beteg sértő, fenyegető magatartást tanúsít (feltéve, ha ezt a magatartást nem a betegsége okozza),

- a beteghez személyes kapcsolat fűzi (pl. rokona, barátja, haragosa),

- az ellátás az orvos (szakdolgozó) erkölcsi felfogásával, lelkiismereti, vallási meggyőződésével ütközik. (Ezzel azért csínján kell bánni! Az a nőgyógyász, akinek erkölcsi elveivel ütközik az abortusz, ne menjen olyan szülészeti osztályra dolgozni, ahol ilyen beavatkozásokat is végeznie kell(ene)!)

Az orvosnak joga van arra (és ez egyben erkölcsi kötelessége is), hogy betegét körültekintően, szükség szerint fokozatosan, a beteg állapotára és körülményeire tekintettel tájékoztassa. (Ezt nevezik „terápiás privilégiumnak”. Ha az orvosnak alapos oka van feltételezni, hogy a teljeskörű tájékoztatás a beteget olyan pszichés állapotba sodorhatja, hogy nem lenne képes önmaga érdekében racionális döntéseket hozni, akkor a sokkoló információkat fokozatosan, a beteg lelki erejének megfelelően „adagolhatja”.)