.
BETEGJOGOK

Ki dönthet helyettünk az orvosi kezelésekről?

Sajnos, nem ritka az az eset, amikor a felnőtt, koránál fogva cselekvőképes beteg olyan állapotba kerül, hogy nem tud ésszerű döntést hozni az orvosi kezeléséről (sem). Ilyen helyzetben felmerül a kérdés, ha ő nem, akkor ki döntsön? És, ha valaki a beteg helyett dönt, milyen döntéseket hozhat meg?

A lehetséges helyettes döntéshozók köre két csoportra osztható. Az egyik az a cselekvőképes (szellemi képességei birtokában lévő nagykorú) ember, akit korábban maga a beteg nevezett meg. Ha ilyen nincsen, akkor az Egészségügyi törvény rendelkezik azon személyek köréről, akik jogosultak a beteg helyett a beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát gyakorolni. (Természetesen csak a tájékoztatás után!)

Az első esetben a betegnek még a cselekvőképessége birtokában nyilatkoznia kell arról, hogy kit hatalmaz fel az orvosi kezelésével kapcsolatos döntések meghozatalára. Ennek a nyilatkozatnak szigorú formai követelményei vannak. Vagy közokiratban (közjegyző előtt) vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban (ennek nagyjából úgy kell kinéznie, mint egy magán végrendeletnek) vagy – írásképtelensége esetén – két tanú együttes jelenlétében kell egyértelműen rendelkeznie a helyettes döntéshozó személyéről. Az így felhatalmazott személy döntésének ugyanolyan súlya van, mintha maga a beteg hozta volna meg azt.

A második esetben a törvény tételesen felsorolja, hogy kik és milyen „erősorrendben” jogosultak dönteni a beteg helyett:

a beteg törvényes képviselője (felnőtt esetében a gondnoka), ennek hiányában a beteggel közös háztartásban élő, cselekvőképes

• házastársa vagy élettársa, ennek hiányában
• gyermeke, ennek hiányában
• szülője, ennek hiányában
• testvére, ennek hiányában
• nagyszülője, ennek hiányában
• unokája.

Ha a betegnek nincsen gondnoka és nincsen vele közös háztartásban élő – fentebb felsorolt - rokona, akkor következnek a vele nem egyháztartásban élő felnőtt gyerekek, szülők, testvérek, nagyszülők, unokák. (Természetesen a beteg – még akkor is, ha ő maga nem nevez meg helyettes döntéshozót – a felsoroltak közül bárkit kizárhat a beleegyezés, a visszautasítás, no meg a tájékoztatás jogának gyakorlásából.)

A jogalkotó, amikor ezt a sorrendet felállította, abból indult ki, hogy a beteghez közelálló közeli rokonok ismerhetik leginkább a személyes értékrendjét, ezért nagy valószínűséggel olyan döntéseket hoznak, amit maga a beteg is meghozna.

Gyermekek (kiskorúak) esetén a törvényes képviselő(k) (szülő, gyám) dönthet az orvosi beavatkozásokról. Ez alól van egy nagyon fontos kivétel: A 16. életévét betöltött gyermek maga is kijelölheti azt a felnőttet (nem feltétlenül szülőjét gyámját!), aki az invazív beavatkozások esetén meghozhatja a kezelésére vonatkozó döntéseket.

DR. JAKAB TIBOR